Olvasmány: Iz 2, 1-5 Rajta, menjünk föl az Úr hegyére
Szentlecke: Róm 13,11-14 - Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!
Mt 24,37-44
A riasztó Jézus szavaiban, hogy nem azt mondja: "két ember van a mezőn, az egyik épp keményen dolgozik, hogy eltartsa a családját, a másik meg pornóújságot lapozgat, miközben kizsákmányolja a másikat, esetleg ellopja a másik sanyarúbb időkre félretett vetőmagját. Nem! Semmi ilyen nincs. Az egyiket felveszik... Az eredeti szöveg tulajdonképp szenvedő szerkezetet használ: "felvétetik". A mai magyar fordítások többsége ezt idegennek érzi, de így egy picit eltűnik az a személytelen szerkezet, ami egyértelművé teszi, hogy Isten az, aki felveszi (a mennybe), a másikat otthagyja (a halálra).
A (látszólagos) kiszámíthatatlanságot hangsúlyozza, hogy lényegében ugyanezt a sztorit elmondja mégegyszer, a két őrlő asszonnyal. Emberi szemmel semmi különbség nincs közöttük.
Nem arról van szó azonban, hogy a mindenkor igazságos Isten méltányossága hirtelen defektes lett. Épp ellenkezőleg: csak Isten az, aki egy embert igazán igazságosan meg tud ítélni. Itt a földön egyikünk se lát elég mélyen a másik lelkébe ahhoz, hogy eldönthesse: ez a teljesítmény a kárhozatra vagy az örök életre lesz elég. Van, akitől a "vérszegény egyketted" teljesítmény is már bőven a maximum, mástól a "dicséretes ötös" is kevés... Ne próbáljunk önhitt módon Isten helyett ítélni!
A mai evangéliumnak persze van egy másik, könnyebben értelmezhető része: mindig késznek kell lennünk arra, hogy Jézus eljön, és beteljesíti az ítéletet. Nem lehet abban bizakodni, hogy majd holnap, jövőre, ha már kitomboltam magam, ha már elég pénzt összekapartam, ha... Nem! Bármely pillanatban eljöhet! Ne nyugtasson meg ebből a szempontból az se, hogy Jézus több helyen arról beszél, hogy az "utolsó napoknak" lesznek előjelei - például a fenti evangélium előtt pár bekezdéssel (
Mt 24,4 és következők,
Mk 13,4 skk,
Lk 21,7 skk). Többségünk számára az Ítélet sokkal hamarabb eljön: saját halálunkkal.
Gonzága szent Alajosról maradt fenn egy kis történet. Egy este a diákjaival kockázott, és közben beszélgettek - egyebek között a halálról. Megkérdezték tőle: "Te mit csinálnál, ha megtudnád, hogy egy óra múlva meghalsz?" - "Tovább kockáznék!" - felelte.
Bár a jó útra térni, sohasem késő, de legalább ennyire igaz, hogy sohase lehet elég korán elkezdeni a jót. Mert elég könnyen késő lehet.
Éljünk úgy, hogy bármikor rákérdezhetnek, "mit tennél, ha egy óra múlva...?" - s azt válaszolhassuk "ugyanezt, amit most is!"
