Olvasmány (Jer 1, 4-5.17-19) Mielőtt megalkottalak anyád méhében, ismertelek!
Szentlecke (1Kor 12,31-13,13): A szeretet nem szűnik meg soha
Válaszos zoltár (Zsolt 70(71)): "Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom!"
Evangélium (Lk 4,21-30)
21S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." 22Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia?" - kérdezgették. 23Így szólt hát hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!" 24Majd így folytatta: "Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában. 25S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. 26De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. 27Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." 28Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. 29Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. 30De ő áthaladt köztük és eltávozott.
Ahhoz, hogy a mai evangéliumot megértsük, tudnunk kell, mit is mondott Jézus előtte, ami miatt így felháborodnak a hallgatói. Izaijás próféta tekercséből olvasott( Iz 61,1-2; 29,18; 58,6), vagyis hogy "Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét". Ezután kijelenti, hogy mindez beteljesedett, vagyis elérkezett az "Idők Teljessége", eljött a Messiás. Ilyet mondani könnyű, de a igazolásához komoly tettek kellenek. Abban az időben (egyébként kb. Jézus korától kezdve napjainkig) számos álpróféta lépett fel, pl. a Jordánt kettéválasztó (!) Teudás, Bar-Kochba, Menachem. Jézus, aki korának neves csodadoktora és prófétája volt viszont épp neveltetésének helyén nem hajlandó csodát tenni. Vajon miért?
Talán Jézus tudta, hogy a közvetlen környezete olyan romlott lelkű emberekből áll, akikre a legnagyobb csoda is hatástalan? Nem hiszem, hogy Názáretben gonoszabb, megátalkodottabb emberek éltek voltan, mint mondjuk Kafarnaumban. (Vagy legalábbis nem nagyságrenddel.) Esetleg Jézus azt gondolta, hogy ha nem volt elég személyes példamutatása, akkor hiába tenne csodát? Ha így lenne, akkor miért jelentkezett felolvasásra a zsinagógában?
Az idézett példák - a száreptai özvegy és Illés, Elizeus próféta és Námán története is csak annak a bizonyítéka, hogy az "isteni marketing" sok esetben más megközelítés szerint működik, mint ahogy a benne hívők elvárják. Benne van, hogy sokkal nehezebben hisszük el a saját környezetünkből való embernek, hogy csakugyan kimagasló ember (pláne az Isten választottja) - vö. Jézus: Senki se próféta a saját hazájában...
A kulcs talán az, hogy úgy tűnik Isten a saját "háza népétől" elvárja, hogy "csak úgy" higgyen és engedelmeskedjen. Emlékezzünk csak a tékozló fiú történetére: hazajön az a fiú, aki rossz nőkkel és más sötét elemekkel elbaltázta az örökségét és az életét, és mégis szeretettel fogadja, sőt, mi több, ünnepséget rendez a tiszteletére - míg testvére, aki mindig "jó fiú" volt, csak egy apai ölelést kap. De vajon kevesebb-e az apai ölélés (és az együtt töltött szerető-együttműködő évek)?
Nekünk, saját korunk hívő emberének is irányt mutathat, hogy Jézus nem tesz csodát az ismerős közegben: aki bele született a hitbe (kereszténynek nevelték), annak elégnek kell lenni, amit kap a szüleitől, a templomban, a Bibliában. Pontosabban elégnek kell lenni ahhoz, hogy elinduljon, és kiássa a lelkéből, kiimádkozza Istentől a többit, hogy élő hite és igaz élete legyen. A csodák (ez lehet egy lelki élmény is) azoknak szól (elsősorban), aki távolabbról indul, aki épp bajba került.
Egy másik tanulság lehet, hogy Jézus tanítása nem csupán gyógyításból és vígasságból áll. Mondják is a környezetében: Kemény beszéd ez, ugyan ki hallgatja (Jn 6,60) Az emberek pedig a szigort még kevésbé fogadják el attól, aki egyébként is a közelükben van. (Egyebek közt ezért is bíznak bizonyos belső ellenállást kiváltó feladatokat a cégek külső vállalkozóra.) Pedig nem árt arra készülni, hogy nem biztos, hogy annak kell hinni, aki a kedveset és jót ígéri.
Még egy mondat a végére: Jézus, amikor meg akarják lincselni, egyszerűen átmegy a felbőszült emberek között, és otthagyja őket. Gondoljuk meg:
- Aki nem hallgat rá, azt otthagyja - figyelnünk kell a szavára, akkor is, ha nem kapunk súlyos csodajeleket hozzá.
- Azért próbáljon meg valaki egy gyilkos hangulatban levő tömegben elmenni. (nem elmenekül, elmegy!) Nem tudják megfogni. Ha a manipulál szó latin szótövét figyeljük (manus = kéz), akkor ezt egy picit továbbgondolhatjuk: Istent nem lehet kézben tartani vagy manipulálni. Ne is próbáljuk!
