Olvasmány: Ez 34,11-12.15-17 - "Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget"
Válaszos zsoltár: Zsolt 23(22),1-2.2-3.5-6 - "Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt"
Szentlecke: 1Kor 15,20-26.28 - "De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül"
31Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 32Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 41Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. 42Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. 43Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. 44Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? 45Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. 46Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.
A mai nap Krisztus Király ünnepe. A korai ókorban a király apja volt a népének - tulajdonképpen egy nagycsalád feje. (Ez manapság, amikor irtózunk a zsarnokoktól, és minden önkényuralomtól már erősen elhomályosult. Egy apa-gyermek kapcsolat azonban sokkal könnyebben megélhető.). Az ókorban a király és a pásztor fogalma még közel állt egymáshoz. A XX. századi nagyüzemi állattartás gyakorlatában már nem érzékeljük, hogy egy "igazi" pásztor milyen gondoskodva figyel a nyájra (akár az élete árán is), és milyen sokoldalú szakember volt (nemcsak őrizte a rábízottakat, de gyógyította, életre segítette őket). Krisztus Király ünnepén vegyük észre ezeket az ősi jelentésárnyalatokat! |
Bár sok olyan példázatot mond Jézus az Újszövetségben, ami az üdvösséghez vagy kárhozathoz köthető, a végítéletről kifejezetten kevés szó esik. Érdemes tehát alaposabban szemügyre venni a mostani történetet. Fontos látni, hogy ez az ítélet MINDENKIRE az örökk(v32). Ezt hangsúlyozza, hogy az Emberfia (ahogy Jézus magát rendszeresen nevezi) ünnepélyes trónon, angyalok között ül. Az angyali kiséret a trón körül az Ószövetségben Isten "atribútuma", vagyis Jézus ezúton is deklarálja, hogy ő maga Isten, akinek joga és hatalma van ítéletet mondani az emberek felett. Az ítélet - az örökkévalóságban levő Istenhez illően - örök időkre szól, ezután már nincs mód változtani, javítani a helyzetünkön.
Érdekesség, hogy az Emberfia nem valamiféle hosszadalmas vizsgálódás alapján választja szét az embereket. Éppúgy tévedhetetlenül választja szét a gonoszokat és a jókat, mint pásztor a juhokat és a kosokat. Isten valóban mindent tud, a legapróbb indítékokat, a legrejtettebb körülményeket is. Nincs szükség tanúkra és hosszadalmas bírósági procedúrára.
Figyeljük meg az ítélet kritériumait! Nem valamiféle bonyolult lelki dolgokat (ima, templombajárás stb.) kér számon. Súlytalan számos olyan dolog, ami a mi földi logikánkkal nagyon fontosnak tűnik. Az egyetlen szempont, hogy hogyan viselkedtek a körülöttük levő emberekkel. Nagyon érdekes, hogy nem csak azokkal kell jót tenni, akik közvetlen fizikai nélkülözésbenn vannak (éheznek, ruháztlanok - a klasszikus szóhasználat szerint az ő segítésük az "irgalmasság testi cselekedetei"), hanem egyenesen utána kell menni(4) a problémákkal küzdőknek: meglátogatni a betegeket (elesetteket, tartósan ágyhoz kötötteket - mint mondjuk az öregek), felkeresni a börtönben levőket. (Jézus nem beszél arról, hogy ezek a börtönben levők esetleg igazságtalanul lennének börtönben! A segítségre elég ok, hogy szenvednek! Ha kicsit tágabban értelmezzük ezt a szakaszt, akkor érdemes mindenféle rabságot figyelembe venni: rabság lehet a játékszenvedély, a kábítószerfüggés vagy akkár egy merev elzárkózás is.)
Hogy egy király jutalmazza és bünteti az embereket, aszerint, hogy hogyan viselkedtek vele, az nem meglepő. Jézus istenkirályságának azonban az a lényege, hogy BÁRKIVEL teszünk is jót ("akár a legkisebbek valamelyikével"), azt Vele tesszük. Ez pedig azért is fontos, mert aki elesett, szükséget szenvedő (éhező, ruhátlan, nincs szállása, börtönben van stb.), az nagyon sok esetben cseppet se szimpatikus ember! A koszos-büdös hajléktalanok, a börtönben levő gonosztevők az esetek többségében nem nagyon látszanak olyannak, akit az ember feltétlenül istápolni szeretne. Mégis bennük, az elesettekben kell meglátni Jézus arcát!
