heti evangélium

A hetievangelium.blog.hu a katolikus szertartás szerint követi a vasárnapi evangéliumot (újszövetségi részletet), és ehhez fűz hozzá néhány gondolatot. Kicsit olyan, mint egy prédikáció, amit szívesen meghallgatnék: mai nyelven, nyitottan - némi elmélyültséggel és gyakorlatra, életre váltható tanúsággal (call to action). Érdeklődéssel és örömmel várom a te gondolataidat is.

Friss topikok

A dúsgazdag és a szegény Lázár - a szolidaritás tanítása (Lk 16,19-31)

2016.09.25. 15:39 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jótékonyság szolidaritás Lázár

Volt egy gazdag és egy szegény. Amikor meghaltak, a szegény a túlvilágon bekerült a jóba, a gazdag meg kínok közé, a pokolba került. (Az evangélium teljes szövege a poszt végén olvasható.)

Első olvasatra ez a történet (is) valami igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért kerül a kárhozatba a gazdag?



800px-meister_des_codex_aureus_epternacensis_001_2.jpgÚgy tűnik, hogy Istennek valami más logikája van, mint amit megszoktunk a világban. A Bibliát olvasva (az Ószövetségben kb. a próféták kora óta, az Újszövetségben pedig végig) az látszik, hogy Isten erős fenttartásokkal viselkedik a gazdagokkal szemben (pl. könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak üdvözülnie Mt 9,24), és nagyon határozottan a szegények mellett áll – már pusztán azért, mert szegények! Az isteni irgalmasság és igazságosság alapján aki itt a földön szenved, azt Isten a halál után gazdagon kárpótolja. (pl. a Hegyi Beszédben Mt 5,4 ). Ez nagy vigasz a szűkölködőknek, de nézzük egy kicsit a gazdagot!

Miért kerül pokolra a gazdag? Nem követett el semmi rosszat (ellentétben a különböző filmes feldolgozásokkal, ahol pl. ő juttatja koldusbotra Lázárt), sőt – nagyon szimpatikusan – még halála után is próbál a családjáról gondoskodni („…legalább szóljon a testvéreimnek, hogy ők ne kárhozzanak el…” Lk 16,27 ). Ha jobban megvizsgáljuk, akkor azonban észre vesszük, hogy a gazdag részvétlen volt. Nem veszi észre, hogy valaki a kapujában szűkölködik. Ahogy az evangélium mondja, még az ételmaradékból se adnak Lázárnak (Lk 16,21). És a gazdag számára nem lehet mentség az se, hogy esetleg nem ő tiltotta meg, hogy a maradékok a koldushoz kerüljenek, hanem valamelyik szolgája, kapuőre volt szívtelen. Hogy a gazdagnak lett volna esélye észre venni Lázár nyomorát, és tennie ellene, arra az utal, hogy a túlvilágon ugyanis megismeri Lázárt! Ábrahámtól kifejezetten kéri, hogy Lázár jöjjön, és enyhítse a szenvedését. (Lk 16,23). A gazdag tehát ismerte Lázárt, és Jézus szerint kutya kötelessége lett volna, hogy törődjön vele. A gazdag sem mondhatja az ítéletkor, hogy „Uram-Istenem, mikor láttunk téged nélkülözni…?” - mert a környezetünkben levőket kell szeretni és támogatni (Mt 25,44). A dúsgazdag és a szegény Lázár története arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég nem tenni semmi rosszat, hanem kifejezetten keresni kell a jót.

Jézus – jó marketingesként – úgy formálja meg a szereplőket, hogy még jobban aláhúzza mondanivalóját: Lázárnak neve van: személy, akit szeretni és segíteni kell. A gazdagnak nincs neve, elveszítette arcát, személyiségét. Hozzáragadt a vagyonához, és nem figyel másra.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy manapság milyen sokan beszélnek „a magántulajdon szentségéről”. A keresztény ember számára azonban ez végtelenül téves gondolat. (Érdekes a Kérdések és... posztja: Mi a nyolcadik szentség?) Isten szemében vékony a magántulajdon és a köztulajdon közötti vonal, így keresztényként nem rendelkezhetünk kedvünk szerint a magántulajdonunkkal sem. Jézus arra tanít minket, hogy akinek két kabátja van, az adja annak, akinek egy sincs (Lk 3,11).

A krisztusi szemlélet arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt is. És nem csak a rokonaink, barátaink és üzletfeleink iránt (á la Micimackó) (Lásd még: ne a barátaidat és rokonaidat hívd a buliba, hanem a koldusokat, akik nem tudják viszonozni - Lk 14,12-14.) Sőt, ne csupán annak adjunk, aki kér: nekünk kell megkeresnünk a rászorulókat, hogy segítsünk rajtuk! Napjainkban ez a gondolatmenet különösen aktuális, amikor magyar szemmel elképzelhetetlen nyomor és szenvedés, háború és (vallás)üldözés elől menekülő embereknek kell menedéket adnunk (és össztársadalmi szinten az ottani helyzetet megoldani: politikával, akár fegyverrel – és nem utolsó sorban a klímaváltozás csökkentésével)!

Olvasmány (Ám 6,1a.4-7) Jaj a gondtalanul élőknek!

Szentlecke (1Tim 6,11-16): Törekedj inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre

Válaszos zoltár (Zsolt 145): "Isten igaz marad örökké, * az elnyomottnak igazságot szolgáltat."

Jézus a következő példabeszédet mondta:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.
Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.«
»Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.
Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.«
»Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.«
Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.« Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«” (Lk 16,19-31)

 Illusztráció innen: Codex aureus Epternacensis

A bejegyzés trackback címe:

https://hetievangelium.blog.hu/api/trackback/id/tr9211741737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.