heti evangélium

A hetievangelium.blog.hu a katolikus szertartás szerint követi a vasárnapi evangéliumot (újszövetségi részletet), és ehhez fűz hozzá néhány gondolatot. Kicsit olyan, mint egy prédikáció, amit szívesen meghallgatnék: mai nyelven, nyitottan - némi elmélyültséggel és gyakorlatra, életre váltható tanúsággal (call to action). Érdeklődéssel és örömmel várom a te gondolataidat is.

Friss topikok

Mt 3,13-17 - Jézus megkeresztelkedése

2011.01.12. 22:11 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus alázat keresztelő jános

Iz 42,1-4.6-7 - Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.

Zsolt 28 - Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled!

ApCsel 10,34-38 - el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

13Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. 14János igyekezett visszatartani: "Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?" 15Jézus ezt mondta: "Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva." Erre engedett neki. 16Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. 17Az égből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."

Mt 3,13-17

 

Jézus megkeresztelkedését eredetileg január 6-án ünnepelték a keresztény egyházak (innen is a magyar elnevezés). A mostani liturgikus gyakorlat az eredetileg szintén együtt ünnepelt három királyok hódolatáról szóló evangéliumi szakaszt pedig a 6-át megelőző vasárnap olvashatjuk. 

Érdekes, és kissé értelmetlennek tűnő történetet tár elénk a mai evangélium. Egyrészt kicsit furcsa, hogy ha János így, "kapásból" felismeri Jézus üdvözítői mivoltát, akkor később, a börtönből miért kérdezi, hogy: "te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11,2) Az evangéliumok szerzői azonban igyekeznek a kortársak számára kihangsúlyozni, hogy Jézus sokkal nagyobb, mint János. (De talán egyszerűen feloldható az ellentét, hogy János felismeri az előtte álló isteni küldetését - ám ebből az egy találkozásból még nem válik számára bizonyossá, hogy Jézus a messiás. A zsidósághoz hasonlóan János is valószínűleg egy politikai sikereket elérő, diadalmas királyra számított...)

Még súlyosabb kérdés, hogy miért megy el Jézus, hogy alávesse magát a jánosi bűnöktől megtisztító alámerítésnek? Hiszen mentes minden bűntől? A történet kulcsa az alázat. Üzenet mindannyiunknak, akik különbnek gondoljuk magunkat a többeknél, hogy inkább hajtsuk meg a fejünket, ahelyett, hogy fennen hirdetnénk saját kiválóságunkat.

Jézus nem úgy akar tanítani, hogy közben bele veri az orrunkat a sárba, hogy "lám, lám, én mennyivel különb vagyok!". Talán nem csak azért, mert ez erkölcsileg így helyes - hiszen lehet, hogy valamiben különb vagyok a másiknál, de más dolgokban már ő van előttem: milyen jogon nézek le akkor bárkit is. Van ebben egy praktikus példa is: ha valakit meg akarok győzni, akkor jó, ha azonosulni igyekszem az ő nézőpontjával. Meghökkentően megtisztelő, hogy az Isten bűntelen Fia a bűnösökkel vállal közösséget - hogy jobban el tudja magyarázni számunkra az üdvösség útját...

A Szentlélek megjelenését és az Atya szózatát (Mt 3,16b-17) tekinthetjük egyfajta legendás betoldásnak, esetleg olyan misztikus élménynek, amit csak Jézus és János tapasztalt meg. A lényeg, hogy ez a pecsétje az előző gondolatmenetnek: ez - aki így cselekszik (alázatosan, bűnbánóan, másokra figyelően) - az én szeretett fiam.

Pici apróság: János - bár eleinte értetlenkedik - de aztán engedelmeskedik Engedelmeskedik annak az isteni parancsnak, ami per pillanat értelmetlennek tűnik. Tudja, hogy Isten parancsait első pillanatban sokszor nem könnyű megérteni.  (Persze ez nem jelenti azt, hogy ne is próbáljuk megérteni. Hiszen a "megnyíló ég", az "alászálló Szentlélek" egy sokkal kevésbé látványos utat is jelenthet: Isten akaratának a megértését.)

Végezetül maga a "megkeresztelkedés": Jézus arra figyelmeztet minket, hogy ha ő (bűntelenül) képes volt a bűnbánat jelét magára venni, akkor mi se mondhatjuk, hogy "ó, az én hibám olyan apró, hogy azzal kár is foglalkozni.." Istennél a tökéletesség a mérce.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hetievangelium.blog.hu/api/trackback/id/tr452579959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.