heti evangélium

A hetievangelium.blog.hu a katolikus szertartás szerint követi a vasárnapi evangéliumot (újszövetségi részletet), és ehhez fűz hozzá néhány gondolatot. Kicsit olyan, mint egy prédikáció, amit szívesen meghallgatnék: mai nyelven, nyitottan - némi elmélyültséggel és gyakorlatra, életre váltható tanúsággal (call to action). Érdeklődéssel és örömmel várom a te gondolataidat is.

Friss topikok

Az alázatról (A farizeus és a vámos)

2010.10.24. 22:50 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: ima farizeus alázat vámos

Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."

Lk 18,9-14

A mai evangélium a keresztény kultúrkörben nevelkedettek számára elég egyértelmű: a farizeus egy képmutató, pökhendi alak, a vámos meg rendes fickó. Sajnos a helyzet nem ennyire egyszerű. A farizeusokat a maguk korában kiemelkedően vallásos, példamutatóan erkölcsös embernek ismerték. Mai helyzetben mondjuk olyan embert, aki példamutatóan erényes, és leckét ad számunkra arról, hogyan kell szeretni a hazát. (Nem gúnyolódom, olyan emberre gondolok, aki tényleg sokat tesz.) A vámos - szokták még adóbérlőnek is fordítani -, az valami olyasféle vállalkozó, aki maga szedi be az adót, állami felhatalmazással, és a haszna az volt, amit "pluszban" kiszedett az emberektől. (Képzeljünk el egy olyan BKV-ellenőrt, aki mondjuk napi tízezret be kell, hogy fizessen a cég kasszájába, de a többi az övé...)

Szóval a vámosnak van miért bocsánatot kérni Istentől - és a farizeusnak is van mire büszkének lenni. Jézus azonban mégse a farizeust dicséri. 

Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről a szöveget. "Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta..." A farizeus bűne az elbizakodottság, és főleg a mások lenézése. Érdemes a stiláris finomságokat is megfigyelni: "...akik meg voltak róla győződve, hogy igazak..." - nem azok, akik igazak, hanem akik igaznak tartják magukat! Nem igazak! csak annak tartják magukat! Enzsöl Ellák (1945-1995), a méltatlanul kevéssé ismert papköltő írja egyik versében: "...félek a tökéletes emberektől. Mert ők azt gondolják, hogy vannak, pedig nincsenek." Szóval a farizeusoknak - és azóta is sok embernek, akik nagyon jónak gondolják magukat - Jézus kemény figyelmeztetést ad.

(A tényleg tökéletes) Isten felől nézve a farizeus teljesítménye egy kicsit olyan, mint egy - valóban segíteni akaró - kisgyereké, aki elmosogat (bár közben kicsit kicsorbította a tányért, összecsöpögtette a konyhát és hát bizony az ételmaradék is ott maradt a fazék alján). De nem is ez a baj, hiszen melyik szülő nincs elolvadva egy ilyen segítségtől? Hát az, amelyik elé odaáll a gyereke, és közli: most bizony kéri a csokiját, jutalmát - és az öccsét meg verjék nyakon, mert az csak autózott... Ez bizony nem megy: egy tényleg (úgy tűnik, ez a szó egyik kulcsa a mai gondolatoknak) jó gyerek szeretetből segít, és nem a dicséretért - és pláne nem a másik megszégyenítéséért. A "dicsekvő jóság" (ugye, milyen faramuci fogalom) egyébként máshol sincs Jézus ínyére: "Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb" (Mt 6,3)

Az alázat manapság nem túl népszerű erény. Sőt! nem is számít erénynek. Egyre inkább az öndicséret számít tipikus magatartásnak. Pedig jó lenne nagyobb vonatkozásban szemlélni életünket, ahol bizony jobb esetben is csak ügyetlen mosogatók vagyunk... És óvatosan bánjunk a mások bírálatával: egy (kis)gyerek nem veszi észre, hogy még kisebb testvére miért nem képes annyit segíteni, mint ő. Fel kell nőnünk, hogy minél jobban segíthessünk, és belássuk, mi nem tudjuk megítélni a körülöttünk élők életét. 

Csak óvatosan azokkal az állításokkal, hogy mi vagyunk a legokosabbak, szorgalmasabbak, magyarabbak, tisztábbak... de azért igyekezzünk minél közelebb minél tökéletesebbek lenni, ahogy Jézus mondja: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5,48). A vámosnak ugyanis csupán a bűnbánata érdemelt elismerést, a cselekedetei aligha. (És a bűnbánatnak is csak akkor van értelme, ha helyesebb cselekedetek jönnek belőle.)

A bejegyzés trackback címe:

https://hetievangelium.blog.hu/api/trackback/id/tr722396326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.