heti evangélium

A hetievangelium.blog.hu a katolikus szertartás szerint követi a vasárnapi evangéliumot (újszövetségi részletet), és ehhez fűz hozzá néhány gondolatot. Kicsit olyan, mint egy prédikáció, amit szívesen meghallgatnék: mai nyelven, nyitottan - némi elmélyültséggel és gyakorlatra, életre váltható tanúsággal (call to action). Érdeklődéssel és örömmel várom a te gondolataidat is.

Friss topikok

Az imádságról (Lk.18,1-8)

2010.10.17. 23:47 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: imádság állhatatos özvegy és az erkölcstelen bíró ima értelme

Egyszer [Jézus] arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.

Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön."

Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket?

Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" 

Lk 18,1-8

Elgondolkodtató, hogy Jézus a mindenkor igazságos és szerető Isten kapcsán egy olyan bíróról beszél, aki nyilvánvalóan nem törődik az emberekkel és az erkölccsel ("nem istenfélő"). A meghökkentő párhuzam még jobban aláhúzza (más részekhez hasonlóan), hogy ha az evilági, korrupt világban érdemes elszántan síkra szállni a céljainkért, akkor ez az Istennel való kapcsolatunkban is működhet. Felhívom a figyelmet arra, hogy az özvegynek (a régi időkben ez az árvával együtt a legkiszolgáltatottabb ember) semmilyen komoly eszköze nincs a bíró befolyásolására. Kétszer is elhangzik, hogy a bíró senkivel se törődik, és mégis, az állhatatosság célt ér. 

Persze nem szükségszerű, hogy az ima célt ér :( Sőt! Mindennapos tapasztalat, hogy az imánk nem teljesül. Pedig Jézus másutt is mondja, hogy "bármit kértek a nevemben, megteszem nektek". (Jn 14,14) Talán nincs bennünk elegendő hit? (vö. a mai evangélium utolsó mondatát Lk 18,8)

El lehet indulni ezen a "van-e elég hitem"-típusú gondolatmeneten, kivált, hogy az ószövetségi olvasmány (2Móz 17,8-13) kissé formalista módon arról szól, hogy a zsidók addig képesek hatékonyan harcolni, amíg Mózes "szabályszerűen", (zsidó szokás szerint) feltartott kézzel imádkozik. Ha elfárad és leereszti a karját, akkor fordul a hadi szerencse. De akár az is megoldás, ha az öcse, Áron tartja a kezét. Úgy érzem, hogy ezen az úton csak  a vakhithez, az imamalom-szerű kántáláshoz lehet eljutni, hiszen a hit műszerrel aligha mérhető, és jól látható, hogy még az igazán hívő emberek imája se mindig nyer meghallgatásra.

El lehet indulni filozófiai úton is: ha Isten abszolút és teljes (mindenható, és nincs benne - arisztoteliánus kifejezzéssel élve - "lehetőség"), akkor van-e értelme imádkozni? Hiszen aligha van esély befolyásolni Valakit (vagy Valamit), hol már minden beteljesedett és tökéletes (úgyis jobban tudja mint mi)...

Mi értelme hát imádkozni?

Igazi, "logikus" magyarázatot Jézus se ad. De elég sok helyen fordul elő a Bibliában, hogy van értelme imádkozni, mert aki kér, annak adatik (Mt 7,7; Lk 11,9 de számos sztori is felhozható, különösen Ábrahám alkudozását Szodomáért 1Móz 18,16-33). Valahol tehát Isten mégiscsak figyel a mi kéréseinkre! :)

Az ima azonban - normál esetben még a kérő ima sem - egyfajta karácsonyi kívánságlista. Az ember átelmélkedi, végigmeditálja a kéréseit (vagy legalábbis jó lenne). (Emlékezzünk, az özvegy is jó soxor kérleli a bírót.) Ez pedig minket is ráhangol, hogy Isten döntését elfogadjuk. Az evangéliumban Isten igazságot szolgáltat, ami egy kicsit más, mint hogy teljesíti a kérést. Vagyis a "talál-e elegendő hitet" kitétel nagyon is vonatkozhat arra, hogy akkor is elfogadom Isten döntését, ha ez ellentétes az én kérésemmel. 

Az imának pedig még egy értelme van. Egy-egy jócselekedetnek "továbbmutató" értéke is lehet. Valahogy úgy, hogy mondjuk elmegyek az árvíz idején homokzsákot hordani, akkor nemcsak a veszélyeztetetteket mentem, de én magam is erősödöm. A (kérő) ima segít felismerni azt, hogy Istentől függök, és segít ráhangolni a lelkünket az adott problémára. Isten elvárja tőlünk, hogy végiggondoljuk az életünket: mire van szükségünk? milyenre akarjuk formálni az életünket és a körülöttünk lévő világot? Sokszor már ez is segíti a (kegyelemmel és saját erővel történő) megvalósulást.

Adja Isten, hogy legyen bennünk elég Istenre figyelő ima és hit az elfogadáshoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://hetievangelium.blog.hu/api/trackback/id/tr442379857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.