Iz 11,1-10 - Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.
Zsolt 72(71),1-2.7-8.12-13.17 - A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek!
Róm 15,4-9 - Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük.
Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!" János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júda és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti."
Keresztelő János az Ószövetség és az Újszövetség határa. Úgy prófétál, mint a korábbi próféták, szavai beilleszthetők lennének mondjuk Izaiás könyvébe - ugyanakkor már Jézus kortársa, az egyetlen próféta, aki találkozhatott a várva várt Megváltóval. (A zsidóság letelepedésekor, illetve a királyság korában kezdődő prófétai kornak a hellénisztikus időktől már nemigen maradtak fenn megnyilatkozásai - Jeruzsálem pusztulása után, a római időkben pedig teljes mértékben megszűnt az a társadalom, ahol a próféták működhettek, így János tényleg az (egyik) utolsó próféta. A neve egyébként becsapós: igazából "Alámerítős" vagy "Mosdatós" János lenne a helyes fordítás. A jánosi "keresztség" (alámerítés) inkább a keleti misztériumvallásokra jellemző rituális megtisztulási fürdőt idézi. Mivel azonban a ősegyházban még alámerítéssel keresztelkedtek, ezért a fordítók kényelmessége a baptidzo = alámerítés szóval jelölt keresztséget ugyanazzal a szóval adták vissza, mint a jánosi bűnt lemosó rituális mosdatást.)
János a hivatásos próféták ruháját viseli (szőr csuhát és bőr övet), sáskát és vadmézet eszik. A furának tűnő ruha és táplálék azt hirdeti, hogy a prófétát nem emberi kéz öltözteti és eteti, hanem a természet adta javakkal él, és önként vállalja a nehézségeket. (A vadméz egyébként egy ehető gyantaféle, Tamaris mannifera, amit ma is fogyasztanak a környéken.) Hatását nem csak az evangelista közvetlen tudósítása mutatja (kiment hozzá Júdea egész népe - Mt 3,5), hanem az is, hogy a bátyja feleségével együtt élő Heródes börtönnel kénytelen elhallgattni. (Lk 3,20) A mennyek országa kifejezés az "Isten országa" helyett áll, Máté - mint minden hithű zsidó - az Isten nevét nem akarja leírni direktben (a kifejezés egyébként csak Máténál fordul elő - az evangéliumban egyébként több mint harmincszor). Az üzenet kulcsa - éppúgy, mint a korábbi prófétáknál - a bűnbánat (görögül metanoia). A jól ismert gondolatok hatásos hirdetőjét nem csak az egyszerű nép akarta hallani, hanem a vallásosságot gyakran a képmutatásig vivő farizeusok és a kvázi materialista szadduceusok is. János pedig nem kíméli őket, és meglehetősen durván figyelmezteti őket - de nem küld el senkit. (Lukács pl. részletesebben is megőrzi, hogy milyen tanácsokat ad a nyilván nem túl népszerű katonáknak és adószedőknek.)
A keresztény hagyomány számára rendkívül fontos, ahogy János (népszerűsége tetőpontján!) aláhúzza, hogy Jézusnak még a "cipőfűzőjét se köthetné be". (Mt 3,11 ill. Lk 3,16)
Szedjük össze a számunkra fontos tanúságokat!
- A bűnbánat mindig aktuális - sajna nem kell túl nagy kritikai érzék, hogy ne csak másban, de saját magunkban is megtaláljuk a javítani valót. A jánosi logika pedig ma is érvényes: Istenhez csak a bűnbánat és a megtérés útján lehet eljutni. (Vagyis nem pusztán szomorkodunk, hogy "ej, de kár, hogy ilyen rossz vagyok!", hanem tiszta erőből próbálok megváltozni.)
- Istennél nincsenek "öröklött előjogok", kizárólag a saját érdemeinkre támaszkodhatunk. A "vallásos családból származom" nem önérték, inkább felelősség, hogy tőlem többet vár az Úr. (Érdekes megjegyezni, hogy ez a fajta zsidó-keresztény egyéni felelősség-gondolat az egyik alapja a nyugati civilizációnak.) Üzenet ez egyébként a magyarságukra (európaiságukra, fehér bőrükre stb) túlbüszke embereknek is: nem a születés, hanem a személyes cselekedetek üdvözítenek.
- János alázata minket is alázatra kell, hogy intsen. De talán még érdekesebb, hogy vegyük észre: minden igehirdető, pap vagy bárki földi példakép csupán visszfénye Jézusnak: (jó) tanítónk, példaképünk mögött vegyük észre a Megváltót, aki személyesen is közénk akart jönni!
