* Olvasmány: 2Sám 5,1-3 - Fölkenik Dávidot Izrael királyává
* Válaszos zsoltár: Zsolt 122(121),1-2.4-5 - Zarándokút Jeruzsálembe
* Szentlecke: Kol 1,12-20 - Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába
A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: "Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja." Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: "Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" - mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: "Ez a zsidók királya." Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban." Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
Krisztus király vasárnapján az egyház a kudarc pillanatát állítja elénk. Azt a pillanatot, ami Jézus totális kudarcának tűnik.
A kereszthalál nem csak a római birodalom egyik legfájdalmasabb büntetése volt, hanem durva megszégyenítésnek is. A felirat pedig (A zsidók királya) persze nemcsak a tehetetlen Jézust gúnyolja, hanem az alávetett zsidókat is megalázza: lássátok, ennyit ér a zsidók királya, egy köztörvényesként felakasztott ember.
A reménytelen helyzetben levő Jézus azonban a legnagyobb kínok közepette is magáénak vallja a gúnyból fölé szögezett feliratot: A zsidók (Jahve választottainak) királya! Szinte hihetetlen módon még most is felfoghatatlanul nagy kegyet oszt: az örök életet kínálja az őt fel- és elismerő (szintén keresztre feszített, köztörvényes) latornak. (A halálát kísérő csodajelek csak megerősítik az evangelista elbeszélésében a mondanivalót: Jézusnak csakugyan van hatalma az örök életről rendelkezni. Emlékeztetőül ajánlom a béna megnyógyítását (Mt 9,1-8): amikor először a bűnöket bocsátja meg - és csak ennek mintegy megerősítéseként gyógyítja meg a bénát, miután a felháborodóknak szegezi a kérdést: "Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj?")
Vajon mit látott meg a megalázott, szenvedő Jézusban a (jobb) lator, hogy felismeri benne a Megváltót? És nekünk van-e szemünk észre venni Jézust egy-egy kiszolgáltatott szenvedőben? Vagy egyszerűen csak meglátni a helyes, követendő cselekedetet - ami pedig totális kudarcnak tűnik?
Egy apró gondolat még figyelemre méltó: Jézust nem a "népfölség" tette vezérré, nem óriási többség választja meg, uralma nem függ semmi földitől. Hatalma pedig több, mint amit bármilyen földi nagyság kínál: az örök életet adja a benne hívőknek.