heti evangélium

A hetievangelium.blog.hu a katolikus szertartás szerint követi a vasárnapi evangéliumot (újszövetségi részletet), és ehhez fűz hozzá néhány gondolatot. Kicsit olyan, mint egy prédikáció, amit szívesen meghallgatnék: mai nyelven, nyitottan - némi elmélyültséggel és gyakorlatra, életre váltható tanúsággal (call to action). Érdeklődéssel és örömmel várom a te gondolataidat is.

Friss topikok

A dúsgazdag és a szegény Lázár - a szolidaritás tanítása (Lk 16,19-31)

2016.09.25. 15:39 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jótékonyság szolidaritás Lázár

Volt egy gazdag és egy szegény. Amikor meghaltak, a szegény a túlvilágon bekerült a jóba, a gazdag meg kínok közé, a pokolba került. (Az evangélium teljes szövege a poszt végén olvasható.)

Első olvasatra ez a történet (is) valami igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért kerül a kárhozatba a gazdag?

Senki se próféta a saját hazájában | Lk 4,21-30

2013.02.02. 13:44 | krepler | Szólj hozzá!

Olvasmány (Jer 1, 4-5.17-19) Mielőtt megalkottalak anyád méhében, ismertelek!

Szentlecke (1Kor 12,31-13,13): A szeretet nem szűnik meg soha

Válaszos zoltár (Zsolt 70(71)): "Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom!"

Evangélium (Lk 4,21-30)

21S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." 22Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia?" - kérdezgették. 23Így szólt hát hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!" 24Majd így folytatta: "Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában. 25S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. 26De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. 27Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." 28Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. 29Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. 30De ő áthaladt köztük és eltávozott.

Ahhoz, hogy a mai evangéliumot megértsük, tudnunk kell, mit is mondott Jézus előtte, ami miatt így felháborodnak a hallgatói. Izaijás próféta tekercséből olvasott( Iz 61,1-2; 29,18; 58,6), vagyis hogy "Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét". Ezután kijelenti, hogy mindez beteljesedett, vagyis elérkezett az "Idők Teljessége", eljött a Messiás. Ilyet mondani könnyű, de a igazolásához komoly tettek kellenek. Abban az időben (egyébként kb. Jézus korától kezdve napjainkig) számos álpróféta lépett fel, pl. a Jordánt kettéválasztó (!) Teudás, Bar-Kochba, Menachem. Jézus, aki korának neves csodadoktora és prófétája volt viszont épp neveltetésének helyén nem hajlandó csodát tenni. Vajon miért?

Talán Jézus tudta, hogy a közvetlen környezete olyan romlott lelkű emberekből áll, akikre a legnagyobb csoda is hatástalan? Nem hiszem, hogy Názáretben gonoszabb, megátalkodottabb emberek éltek voltan, mint mondjuk Kafarnaumban. (Vagy legalábbis nem nagyságrenddel.) Esetleg Jézus azt gondolta, hogy ha nem volt elég személyes példamutatása, akkor hiába tenne csodát? Ha így lenne, akkor miért jelentkezett felolvasásra a zsinagógában?

Az idézett példák - a száreptai özvegy és Illés, Elizeus próféta és Námán története is csak annak a bizonyítéka, hogy az "isteni marketing" sok esetben más megközelítés szerint működik, mint ahogy a benne hívők elvárják. Benne van, hogy sokkal nehezebben hisszük el a saját környezetünkből való embernek, hogy csakugyan kimagasló ember (pláne az Isten választottja) - vö. Jézus: Senki se próféta a saját hazájában... 

A kulcs talán az, hogy úgy tűnik Isten a saját "háza népétől" elvárja, hogy "csak úgy" higgyen és engedelmeskedjen. Emlékezzünk csak a tékozló fiú történetére: hazajön az a fiú, aki rossz nőkkel és más sötét elemekkel elbaltázta az örökségét és az életét, és mégis szeretettel fogadja, sőt, mi több, ünnepséget rendez a tiszteletére - míg testvére, aki mindig "jó fiú" volt, csak egy apai ölelést kap. De vajon kevesebb-e az apai ölélés (és az együtt töltött szerető-együttműködő évek)? 

Nekünk, saját korunk hívő emberének is irányt mutathat, hogy Jézus nem tesz csodát az ismerős közegben: aki bele született a hitbe (kereszténynek nevelték), annak elégnek kell lenni, amit kap a szüleitől, a templomban, a Bibliában. Pontosabban elégnek kell lenni ahhoz, hogy elinduljon, és kiássa a lelkéből, kiimádkozza Istentől a többit, hogy élő hite és igaz élete legyen. A csodák (ez lehet egy lelki élmény is) azoknak szól (elsősorban), aki távolabbról indul, aki épp bajba került.

Egy másik tanulság lehet, hogy Jézus tanítása nem csupán gyógyításból és vígasságból áll. Mondják is a környezetében: Kemény beszéd ez, ugyan ki hallgatja (Jn 6,60) Az emberek pedig a szigort még kevésbé fogadják el attól, aki egyébként is a közelükben van. (Egyebek közt ezért is bíznak bizonyos belső ellenállást kiváltó feladatokat a cégek külső vállalkozóra.) Pedig nem árt arra készülni, hogy nem biztos, hogy annak kell hinni, aki a kedveset és jót ígéri.

Még egy mondat a végére: Jézus, amikor meg akarják lincselni, egyszerűen átmegy a felbőszült emberek között, és otthagyja őket. Gondoljuk meg:

  • Aki nem hallgat rá, azt otthagyja - figyelnünk kell a szavára, akkor is, ha nem kapunk súlyos csodajeleket hozzá. 
  • Azért próbáljon meg valaki egy gyilkos hangulatban levő tömegben elmenni. (nem elmenekül, elmegy!) Nem tudják megfogni. Ha a manipulál szó latin szótövét figyeljük (manus = kéz), akkor ezt egy picit továbbgondolhatjuk: Istent nem lehet kézben tartani vagy manipulálni. Ne is próbáljuk!

Mk 9,2-10 | A színeváltozás

2012.03.11. 16:13 | krepler | Szólj hozzá!

Jézus színeváltozása ablakot nyit egy más világba, a megdicsőült szentek világába.

Olvasmány - 1Moz 22,1-2.9.10-13.15-18 - Ábrahám akár a fiát is feláldozza Istennek, Isten viszont nem akar emberáldozatot.
Válaszos zsoltár - Zsolt 116(114-115),10.15.16-17.18-19 - Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom.
Szentlecke - Róm 8,31-34 - [Isten] saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

 2Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. 3Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. 4Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. 5Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." 6Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. 7Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" 8Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. 9A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
Mk 9,2-10

A színeváltozás története nagyböjt idején azzal a logikával kerül elénk, hogy a nagyböjtben ne csupán Jézus szenvedésével foglalkozzunk, hanem a Húsvét keresztáldozatával elérhetővé vált mennyországgal is. Az Egyház komplex módon gondolkozik, és hangsúlyozva, hogy a dolgok összetettek, pl. nem lehet egyoldalúan a kereszthalálra és a bűnbánatra figyelni - ha nem látjuk, hogy mindez nem valamiféle perverz önkínzás, kudarcos zsákutca.  Mi mutatkozik meg ebből a történetből?
A külsőségek (fénylő arc, elképzelhetetlenül ragyogó ruha) túl a legfontosabb, hogy a "túlvilágiság" nagyon jó. Annyira jó, hogy Péter, aki nem nagyon éri mi történik, mégis maradni szeretne. Szeretné, hogy ez a pillanat ne érjen véget. Nem túl életszerű, hogy a hegy tetejére, sátrakba költözzenek, de valami módon mégis próbálja Mesterét - és a két jelenést - meggyőzni, hogy maradjanak.
Érdekes azt is megfigyelni, hogy Jézus beszélget Mózessel és Illéssel. Az ember-Jézusnak fontos a kommunikáció. (Nem szeretnék itt abba belemenni, hogy Jézus istensége és az ebből fakadó mindentudás milyen mértékben hatotta át őt, de az evangéliumok egyfajta fokozatosságot mutatnak. Jézusnak, az embernek pedig igenis szüksége lehetett megerősítésre.) Az emberi léthez hozzátartozik a kommunikáció, a másokra figyelés. A mennyországba kerültekkel folytatott kommunikáció pedig megerősít, bíztat és tanácsot ad. Nem kötelező a szentekhez imádkozni a katolikus hit szerint se - de olyan emberekkel beszélgetni, akik már eljutottak az (Atya)isten színelátására előre visz és segít.
Jézus a zsidóság két emblematikus prófétájával egy félreeső helyen találkozik, nem viszi magával csuán a három főapostolt (hogy az utókornak tanulsága lehessen a történetből. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy kicsit félre vonuljon, "felmenjen egy helyre", hogy jobban meghallja Isten és az Ő küldötteinek a szavát.
Jézus az imáihoz többnyire nem vitt magával senkit (pl. Mt 6,6 vagy Mt 14,23). Hogy arra az alkalomra, amikor néhány órára megnyilvánult a megdicsőült teste, magával vitte három apostolát annak az is az oka lehet, hogy jó pedagógusként igyekezett egy kis előzetes bíztatást adni. Valami olyan élményt, ami nagyon komoly gondolati-lelki támaszt jelent akkor, amikor vállalkozása kudarcot vallani látszik, amikor elfogják és halálra kínozzák. Gyűjtsük mi is azokat az élményeket, amelyek - mint az utcai lámpák ritkás fénye - elkísér minket és erőt ad a következő biztos pontig. Ezek az erőt adó "lámpák", "hídpillérek" egyaránt fontosak az imádságos életben és bármilyen kapcsolatban. Ne felejtsünk el a örömökre visszanézni, és erőt meríteni benne a nehézségek idején.

Mózes és Illés megjelenése a korabeli hívő zsidók számára egyértelmű üzenetet hordozott: elközelgett az "idők teljessége", a Messiás eljövetele. Ez a történet erre a néphitre is választ ad. A mi számunkra talán a legfontosabb dolgok:
- aki meghalt, nem a semmiben enyészett el, hanem lehet vele kommunikálni - legalábbis ha üdvözült
- jó dolog olyanokkal kommunikálni, akik már Istennél vannak, hiszen megerősítenek és a környezetünk is megérzi a vonzó "istenszagot".
- mindannyiunknak szükségünk van olyan pillanatokra, amelyek biztos alapot adnak a nehézségek idején a továbblépéshez, mint ahogy az apostoloknak is erőt adhatott a megdicsőlült Jézusra emlékezni a szenvedések idején.


Tíz ötlet böjtölésre

A plebania.net-en találtam a következő tippeket. Tanulságos, mivel a mai korban egyre kevésbé van értelme a hústilalomnak: könnyű betartani, sok esetben nem is igazán érezzük önmegtagadásnak. Holott a böjtnek kettős célja van: a szenvedéssel emlékeztet Jézus szenvedésére, az önmegtagadás pedig neveli a jellemet, ahogy a sportolót a fekvőtámaszok és a közben megfeszülő izmok fáradsága. Persze az külön jó, ha közben valami pozitív hozadéka van. Németországból indult például az a kezdeményezés, hogy a pénteki böjt nem(csak) hústilalmat, hanem kifejezetten olcsóbb ételt jelentett - a pénzt pedig közös gyűjtéssel az afrikai éhezőknek kül
A böjt

Étkezésünk: a falánkok, habzsolók - egyenek kevesebbet; a kisétkűek, finnyások - egyenek többet, rendszeresebben!
Életrendünk: a reggelente lustálkodók - keljenek öt perccel korábban; akik mindig elkésnek - legyenek ott mindenütt pontosan; a rendszertelenül élők - tartsanak rendet az időbeosztásukban.
Szenvedélyeink: a dohányosok - szívjanak kevesebbet; alkoholt, édességet stb. kedvelők - mérsékeljék az italt, a nyalánkságokat; a gyorshajtók közlekedjenek szabályosan; a sokat beszélők - néha hallgassanak el, s figyeljenek oda másokra; a hallgatagok, mogorvák - kedvesen szólítsanak meg másokat.
Érzelmeink: a robbanékony természetűek - fékezzék haragjukat; a türelmetlenek tanuljanak várakozni; a kesergésre hajlamosak - próbálják humorral, derűvel szemlélni a világot.
Mások: a megszólást, pletykát kedvelők - jót vagy semmit másokról; az önzők - legalább néhányszor naponta legyenek előzékenyek másokkal; a parancsolgató természetűek - engedjék érvényesülni a többiek kéréseit is.
Munkánk: a felületességre, lustaságra hajlamosak - végezzék el munkájukat idejében, alaposan. A megbízhatatlanok, feledékenyek - most minden ígéretüket teljesítsék pontosan. A közös munkából magukat kihúzók - önként vállaljanak nagyobb részt a közös feladatokból.
Kapcsolataink: az elrontott munkahelyi kapcsolatokból - legalább egyet próbáljunk rendezni. A szűkebb és tágabb családon belül - legyünk kedvesek és figyelmesek ahhoz, akit mostanában elhanyagoltunk.
Imádságos életünk: hetente legalább egy csendes órát szánjunk elmélkedésre, imádságos együttlétre Istennel. Esténként lelkiismeretvizsgálatban gondoljuk át a napot. Hetente egyszer hétköznap is igyekezzünk elmenni szentmisére.
Egyházunk: akinek van rendszeres feladatuk, megbízatásuk egyházközségükben, közösségükben - végezzék különös odaadással, gonddal, a jobbulás és jobbítás szándékával. Akiket csak a vasárnapi szentmise kapcsol az egyházhoz - keressenek legalább egy alkalmat, amikor egyházközösségünkért, másokért is tesznek valamit.
A felsorolást mindenki folytathatja tovább saját adottságaihoz és lehetőségeihez mérten.

Mt 25, 31-46 | Az utolsó ítélet

2011.11.20. 01:00 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus utolsó ítélet

Olvasmány: Ez 34,11-12.15-17 - "Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget"

Válaszos zsoltár: Zsolt 23(22),1-2.2-3.5-6 - "Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt"

Szentlecke: 1Kor 15,20-26.28 - "De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül"

31Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 32Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 41Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. 42Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. 43Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. 44Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? 45Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. 46Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.

Mt 25,31-46

A mai nap Krisztus Király ünnepe. A korai ókorban a király apja volt a népének - tulajdonképpen egy nagycsalád feje. (Ez manapság, amikor irtózunk a zsarnokoktól, és minden önkényuralomtól már erősen elhomályosult. Egy apa-gyermek kapcsolat azonban sokkal könnyebben megélhető.). Az ókorban a király és a pásztor fogalma még közel állt egymáshoz. A XX. századi nagyüzemi állattartás gyakorlatában már nem érzékeljük, hogy egy "igazi" pásztor milyen gondoskodva figyel a nyájra (akár az élete árán is), és milyen sokoldalú szakember volt (nemcsak őrizte a rábízottakat, de gyógyította, életre segítette őket).

Krisztus Király ünnepén vegyük észre ezeket az ősi jelentésárnyalatokat!

Bár sok olyan példázatot mond Jézus az Újszövetségben, ami az üdvösséghez vagy kárhozathoz köthető, a végítéletről kifejezetten kevés szó esik. Érdemes tehát alaposabban szemügyre venni a mostani történetet. Fontos látni, hogy ez az ítélet MINDENKIRE az örökk(v32). Ezt hangsúlyozza, hogy az Emberfia (ahogy Jézus magát rendszeresen nevezi) ünnepélyes trónon, angyalok között ül. Az angyali kiséret a trón körül az Ószövetségben Isten "atribútuma", vagyis Jézus ezúton is deklarálja, hogy ő maga Isten, akinek joga és hatalma van ítéletet mondani az emberek felett. Az ítélet - az örökkévalóságban levő Istenhez illően - örök időkre szól, ezután már nincs mód változtani, javítani a helyzetünkön.

Érdekesség, hogy az Emberfia nem valamiféle hosszadalmas vizsgálódás alapján választja szét az embereket. Éppúgy tévedhetetlenül választja szét a gonoszokat és a jókat, mint pásztor a juhokat és a kosokat. Isten valóban mindent tud, a legapróbb indítékokat, a legrejtettebb körülményeket is. Nincs szükség tanúkra és hosszadalmas bírósági procedúrára. 

Figyeljük meg az ítélet kritériumait! Nem valamiféle bonyolult lelki dolgokat (ima, templombajárás stb.) kér számon. Súlytalan számos olyan dolog, ami a mi földi logikánkkal nagyon fontosnak tűnik. Az egyetlen szempont, hogy hogyan viselkedtek a körülöttük levő emberekkel. Nagyon érdekes, hogy nem csak azokkal kell jót tenni, akik közvetlen fizikai nélkülözésbenn vannak (éheznek, ruháztlanok - a klasszikus szóhasználat szerint az ő segítésük az "irgalmasság testi cselekedetei"), hanem egyenesen utána kell menni(4) a problémákkal küzdőknek: meglátogatni a betegeket (elesetteket, tartósan ágyhoz kötötteket - mint mondjuk az öregek), felkeresni a börtönben levőket. (Jézus nem beszél arról, hogy ezek a börtönben levők esetleg igazságtalanul lennének börtönben! A segítségre elég ok, hogy szenvednek! Ha kicsit tágabban értelmezzük ezt a szakaszt, akkor érdemes mindenféle rabságot figyelembe venni: rabság lehet a játékszenvedély, a kábítószerfüggés vagy akkár egy merev elzárkózás is.) 

Hogy egy király jutalmazza és bünteti az embereket, aszerint, hogy hogyan viselkedtek vele, az nem meglepő. Jézus istenkirályságának azonban az  a lényege, hogy BÁRKIVEL teszünk is jót ("akár a legkisebbek valamelyikével"), azt Vele tesszük. Ez pedig azért is fontos, mert aki elesett, szükséget szenvedő (éhező, ruhátlan, nincs szállása, börtönben van stb.), az nagyon sok esetben cseppet se szimpatikus ember! A koszos-büdös hajléktalanok, a börtönben levő gonosztevők az esetek többségében nem nagyon látszanak olyannak, akit az ember feltétlenül istápolni szeretne. Mégis bennük, az elesettekben kell meglátni Jézus arcát!

Jn 14,15-21 - az Atya más Vígasztalót küld nektek

2011.05.29. 21:28 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus szentlélek búcsúbeszéd

ApCsel 8,5-8 -" Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett." 

Zs 65 - "Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg."

1Pét 3,15-18 - "Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek."

15Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. 16Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy  veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, 17akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti  megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. 18Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. 19Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem. De ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20Azon a napon  megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek. 21Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.'

Jn 14,15-21

A mai evangélium Jézus búcsúbeszédének az egyik legfontosabb mondatát tartalmazza: Jézus megígéri a Szentlelket az apostoloknak. Pontosabban valakit (vagy valamit), ami (aki) helyette segíti majd az apostolokat. A παράκλητος szót a hibatalos katolikus fordítás "vigasztalónak" fordítja, az újabb protestáns változatok inkább a "pártfogót" használják. A szó egyébként jelent közbenjárót, szószólót is, vagy egész egyszerűen "támasz"-t. A sokféle fodítási lehetőség is mutatja, hogy milyen összetett segítségről van szó. (A fordításnál óhatatlanul is "gyököt vesztünk" (Jelenits István tanár úr szavaival: hiszen mondjuk pl. hogy a 4 gyöke a 2 - de ez csak féligazság, hiszen a mínusz 2 is az.) Az egyház az évszázadok alatt a Szentlélekben azonosította a Vígasztaló, Pártfogó Támaszt. Nem véletlen, hogy pünkösdre készülve hallhatjuk ezt az igeszakaszt. 

Sőt a Szentlélekkel még "jobban is járnak" az apostolok - és közvetve mi is! Hiszen velünk marad mindörökké.

Arról, hogy a Szentlélekkel hogyan is tudhatunk együttműködni, már rögtön ad egy kis segítséget, ahogy Jézus leírja: "az Igazság Lelke". Az igazság a bibla szóhasználatában sok esetben nem pusztán a hazugság ellentéte, hanem  (főleg Izajásnál - pl. Iz 32,17Iz 61,11 -, és Jeremiásnál - pl. Jer 23,6 ) a helyénvaló, istenfélő, rendes, tisztességes dolgok gyűjtőfogalma. Az igazság megvalósulása az Isten országát jelenti. Az igazság lelke pedig mindenféle szempontból a helyes cselekedetekre vezet.

Fontos momentum, hogy csak azoknál marad a Lélek, akik megismerték (Jn 14,17). Az apostolok olyanok, akik már megismerték - és ez a mondat nagyon hasonlít a múlt heti szakaszhoz, ahol Jézus azt mondja, hogy aki őt ismeri, az ismeri az Atyát is (Jn 14,9). Ez a búcsúbeszédbeli rész egyébként az egyetlen, ahol Jézus a teljes Szentháromságot összefogja - és lényegében kimondja, hogy bármelyik isteni személy felől ugyanahhoz az Istenhez jutunk. A további versekben (24 skkv) Jézus hangsúlyozza, hogy az ő parancsai igazából az Atya parancsai, és a világ azért nem látja meg Jézust (és az Atyát - és implicite a Szentlelket), mert nem tartja meg ezeket a parancsokat. Alighanem megfordíthatjuk ezt a gondolatmenetet, és bátran állíthatjuk, hogy aki megtartja Jézus parancsait, abban a Szentlélek is működni fog. Fontos ehhez azt is hozzátenni, hogy a jézusi parancsok nem valamiféle vallásgyakorlatot, hanem konkrétan az Isten és emberek tevékeny szeretetét jelenti (Mt 22,36-37) Aki tehát az emberekért tesz, abban - Jézus mennybemenetele után - a Szentlélek munkál.

Fordítsuk egy picit vissza az előző gondolatmenetet! A Szentlélek "megtanít bennünket mindenre és eszünkbe juttat mindent, amit Jézus mondott nekünk" (Jn 14,26) - ha megtartjuk Jézus (és az Atya) parancsait. Önerősítő folyamat ez, minél inkább Jézus parancsai szerint éljük az életünket, annál inkább támogat minket a Szentlélek. 

Jézus a halála előtt néhány órával bátorító szavakat mond tanítványinak: azt mondja, aki szereti, azt nem hagyja el, sőt az Atyához viszi az őt szeretőket. Ez olyan ígéret, ami erőt adhat nehéz helyzetekben is. A szeretet azonban nem egyszerűen érzelmi viszonyt jelent. Jézus egymás után kétszer is (Jn 14,15 és 21) hangsúlyozza, hogy a szeretet azt jelenti, hogy megtartják a parancsait. - Egy picit közelebb hozva: a mellettem levő embert szeretni se csupán emócionális rajongást jelent, hanem azt is, hogy törődünk vele, megtesszük, amit szeretne.

Mt 4,1-11 | Három kísértés

2011.03.12. 22:23 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus sátán kísértés

1Móz 2,7-9; 3,1-7

Zsolt 51(50),3-4.5-6.12-13.14 és 17 - Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!

Róm 5,12-19 - Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra

 1Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. 2Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." 4Azt felelte: "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." 5Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. 6"Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." 7Jézus így válaszolt: "Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet." 8Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. 9"Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem." 10Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!" 11Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.

Mt 4,1-11 

Sokszor kárhoztatják az evangéliumokat, hogy "nikotext szöveg" azaz nem sok körülmény mutatja, hogy igazi palesztínai történetről van szó (ami a hitelességet is megkérdőjelezi némiképp). A mostani epizód azonban igazi zsidó teológiai-logikai vitát mond el Jézus és a Sátán között. Érdekes, ahogy Jézus nem dérrel-dúrral lesöpri a Kísértő csábításait, hanem egyszerűen pontosítja, továbbgondolja azokat - a bibliai idézetekkel hadonászó Sátán érveit más idézetekkel pattintja vissza. (Elgondolkodtató, hogy a Sátán milyen profin  idézi a Szentírást! Szolgáljon ez tanúságul arra, hogy pusztán a bibliai idézetek nem tesznek Istentől valóvá egy gondolatmenetet.)

Három kísértés. A hármas szám arra is utalhat, hogy egy történetben összegződnek a különféle kísértések. Vegyük hát szemügyre őket!

Az első a kövek kenyérré változtatása. A jóllakás vágya - átvitt értelemben mindenféle testi vágy - talán a legelső kísértés. (A Maslow-piramis legalsó szintje a legalapvetőbb igények kielégítése.) Nem is mondja Jézus, hogy  "ugyan már, nem olyan fontos az evés!" Egyszerűen mellé teszi, hogy nem csak testi szükségleteinkre kell figyelni. Aligha ellenkezik Jézus szellemiségével, hogy aki "csak kenyérrel akar élni", csak az elfogyasztható gyönyörök után fut, az nemcsak Istentől távolodik el, hanem a saját emberi mivoltától is. Különösen fontos ez a figyelmeztetést a napjaink jóléti-fogyasztói társadalmában élők számára, ahol számos reklám sugallja, hogy bizonyos javak birtoklása vagy használata adja a kiteljesedést, a boldogságot.
A másik tanúlság azonba, hogy az éhes ember azonban könnyen megkísérthető a jóllakás igézetével. Legyen ez egy alapvető felszólítás arra, hogy a társadalmi igazságosság és a szociális könyörületesség sok bűnnek a megelőzője lehet!
Nagyböjt elején érdemes még egy dologra odafigyelni. A böjt nem sportteljesítmény, hanem eszköz arra, hogy testünkön át a lelkünket is építsük. Túlhajtása azonban egyfelől beképzeltséghez vezethet, vagy a túlzott önmegtartóztatás eltorzíthatja a személyiséget is: a vágy robbanásszerűen tör elő.

Ha Jézus ilyen "értelmiségi" módon hárította az első próbát, akkor nézzünk egy intellektuálisabb kísértést: ugorjon le az ókori világ egyik csodájának számító jeruzsálemi Templom tetejéről. Ez egy igazi sokrétű kísértés! Ha Jézus leugrik, (és túléli), aligha kell "lasszóval fognia" a hallgatóságát. A népszerűség hajhászása, a siker utáni vágy elég súlyos kísértés lehet azoknak, akik a testi szükségletek próbáját át tudják lépni.
De nem csupán ennyi a mélybe ugrás kísértése. A túlzott önbizalom ("én még erre is képes vagyok!") vagy az isteni segítségbe vetett túlzó hit ("úgyis megsegít az Isten!") is tévutakra visz. (Az istenkísértés régi, ma már talán kissé érthetetlen fogalom: annyit jelent, hogy ne próbálgasd az isteni segítséget - ne kisérletezz vele!)
Jellegzetes megoldás, ahogy a Sátán Jézust "megpróbálja bepalizni": ha csakugyan Isten fia vagy... mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor a barátok azt mondják: "ha komoly arc vagy, iszol még egy pohárral, bírsz még gyorsabban menni az autópályán, el mered csórni a boltból..." A 2000 évvel ezelőtti csábítás ma is hatásos - de ne engedjünk neki!

A harmadik megmérettetés a hatalom kísértése. A hatalom persze nem feltétlen rossz dolog: hiszen számos jó dolog megtételéhez is hatalom kell. Ezzel pedig nem csupán a basáskodó vagy gátlástalanul karrierista emberek kísérthetők meg, hanem a jószándékúak is, akik esetleg azt gondolják, hogy cél szentesíti az eszközt - a jó cél érdekében sok minden megengedhető.
Nagyon plasztikusan mutatja ezt a fenti szakasz, hogy a hatalomért azt kéri a Sátán, hogy leborulva (önmagát feladva) imádja Jézus őt. Nincs azonban az a hatalom, ami  megérné az Istentől való elszakadást.
A dolog mögöttes tanúsága, hogy a Sátán olyan dologgal próbál kereskedni, ami nem is az övé. Talán nem lenne hatásos, de figyeljük a logikát: az első két kísértében Jézus hatalmát akarja próbára tenni, amit a Megváltó kellő önmérséklettel visszautasít. De lehet, hogy már annyira megtörte a böjt, hogy nem bízik magában? Akkor talán hajlandó lesz leborulni a Sátán előtt, hogy meg(vissza) szerezze a hatalmat? Jézus azonban Istenben megtalálja azt a viszonyítási pontot, ahol nem esik se a túlzott önbizalom, se az önfeladás csapdájába.

Érdemes a hatalomhoz kapcsolva  elgondolkodni egy Illés-együttes soron is: A szeretet hatalma nem a hatalom szeretete!

Mt 6,24-34 - Senki se szolgálhat két úrnak

2011.02.27. 17:25 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus jobb gondviselés

Iz 49,14-15 - "ha az [asszony] meg is feledkeznék [gyermekéről], én akkor sem feledkezem meg rólad! - mondja az ÚR"

61. zsoltár - "ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam"

1Kor 4,1-5 - "ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza"
 
24Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a  másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.
25Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? 26Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? 27Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? 28Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, 29mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 30Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? 31Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? 32Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. 33Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! 34Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
A mai evangéliumi szakaszt a legtöbb esetben ketté szokták osztani: a "senki se szolgálhat két úrnak" (Mt 6,24) és a következő, gondviselésről részt (Mt 6,25-34) egymástól függetlenül szokták értelmezni. A második rész azonban nemcsak túlzó, de sajna nem is teljesen igaz. Legalábbis számomra egyértelműen túlértékeli a(z isteni) gondviselés jelentőségét (kicsit túlozva az eredményességét). Bármilyen szépen hangzik is, hogy a virág "nem fon és nem sző", mégis a királyoknál is szebben öltözik, vagy hogy a mezők madarai nem vetnek és aratnak, mégis jóllaknak - ez az idilli kép költői túlzásnak tűnik, a mindennapok tapasztalatával szemben. A virág gyorsan elhervad, lelegeli a kecske... A madár élete sem fenékig tejfel, megfagy, elkapja a macska, és - bizony-bizony - éhen is hal, nem is nagyon ritkán.
Tévedne Jézus? Ostobaságot beszél? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a melegebb éghajlaton könnyebb az élet? (De akkor ez a rész nem vonatkozik ránk...)
Az ellentmondást több irányból is tudjuk oldani. Az egyik egy klasszikus megállapítás: Jézus - más szónokokhoz hasonlóan - gyakran él a túlzás eszközével. Számos példa idézhető, elég csak a "nem gyűlöli apját-anyját", "Belzebub fiai vagytok" eseteire gondolni.) Eszerint az evangéliumi szakasz kulcsmondata, hogy "ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Mt 6,25), és a továbbiak csak ezt a gondolatot kerekítik hatásossabbá. Sok igazság van ebben is. A mai pszichológia tudományosan is kimutatta, hogy az aggódás nem hogy "nem hosszabbítja meg egyetlen arasszal se az életet", de épp ellenkezőleg: nagyon sokat rövidít rajta. Az aggodalmaskodás, a túlzott aggódás lebénit a cselekvéstől, kontraproduktív módon visszafog, rombolja a személyiséget - hosszú távon pedig pszichoszomatikus zavarokat okoz. 
Az üzenet fontos, mégis túlzónak tűnik, hogy jézus az aggodalmaskodás ellen ilyen erőteljesen lépne fel. 
Fontos tudatában lennünk az isteni gondviselés gondoskodó szeretetének. Jó tudni, hogy egy gondoskodó, apaként szerető Isten vigyáz ránk (ugyancsak a Hegyi Beszédben, pár bekezdéssel korábban hangzik el a Miatyánk forradalmi mondata: hogy Isten - apuka! - Azonban Jézus fenti mondatai olyan "laza, hippi" mentalitást sugallnak - ami teljes mértékben száműzni látszik az előrelátást, pedig ezt másutt ugyancsak kárhoztatja. (Gondoljunk csak a házát homokra építő ember, a tartalék olaj nélkül lagiba induló balga lányok vagy a talentumát elásó szolga esetére!) Arról nem is beszélve, hogy az isteni gondviselés bizony sok esetben megengedi, hogy a benne bízók éhezzenek, szenvedjenek, rongyokban járjanak - vagy akár "idő előtt" meg is haljanak.
A "vagy a pénz vagy az Isten" gondolatához fűzve a gondviselésről szóló részt az idáig elemzett szakasz egyensúlyba kerül. Nem arról van szó, hogy ne törődjünk a megélhetésünkkel, ne vessünk és arassunk, ne szőjünk és készítsünk ruhát! Sokkal inkább arra kell figyelnünk, hogy aki mániákusan "rácsavarodik" a pénzre, aki élete fő céljának az evilági értékeket tartja, az egyszerűen képtelen lesz igazán komolyan foglalkozni Istennel: az üdvösségre vivő dolgokkal - embertársai szolgálatával és az Istenre figyeléssel (imával, meditációval). Az összekapcsolás helyességét igazolja, hogy az előző részekben Jézus elég határozottan jelzi: a "mennyben gyűjtött kincsek" (Mt 6,20) sokkal fontosabbak, mint azok, amelyeket itt a földön gyűjtenénk, és idővel "megrág a moly és elemészt a rozsda". Nem az előrelátást, a munkát kicsinyli le Jézus, csak a helyes fontossági sorrendet igyekszik a fejünkbe verni. Végülis ki a csudát érdekel, hogy ha ég a ház, akkor bent marad sok egyébként hasznos és fontos dolog (melyekért pénzt és fáradságot áldoztunk) - ha közben a gyerekünket mentjük ki? Nincs az a munka, nincs az a pénz, ami fontosabb lenne Istennél.
Istenhez pedig tudjuk jól, hogyan jutunk el: úgy szeretni embertársainkat, ahogy Mennyi Atyánk szeret minket (vagyis jobban, mint saját magunkat!).

Mt 5,13-16 - tegyétek jobbá a világot

2011.02.05. 22:05 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus világ világossága föld sója

Olvasmány: Iz 58, 7-10 Ha segítesz a rászorulókon, felragyog világosságod.

111. Zsoltár: Boldog az az ember, aki az Urat féli

Szentlecke: 1Kor 2, 1-5 Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztus keresztjéről.

13
Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. 14Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. 15S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. 16Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Kicsit fura a "só ízét veszti" kifejezés, pláne, hogy kidobják és széttapossák. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a korabeli Palesztina számos helyén a Holt tenger sós agyagjával tapasztották ki a kemencék belső oldalát. A sütés közben a benne levő kenyér és más étel sós lett. Egy idő után kifogyott belőle a só ("ízét vesztette"), akkor lekaparták, és az "üres" agyagot az udvarra szórták.
A "föld sója" kifejezés annyira szemléletes, hogy szállóigévé vált, és nagyon sokan nem is tudják, hogy a Bibliából származik. Sőt! A kifejezés erejét mutatja, hogy nem is gondolunk bele a szó szerinti értelmében. Ha a földet "sóval hintik be" - mint például a rómaiak az elfoglalt Karthágó területét - akkor az terméketlenné, halottá válik. A jelen példázat azonban cseppet sem erről szól, amint ez a további mondatokból kiderül: Jézus valami olyan dologról beszél, ami bár kicsi, mégis alaposan megváltoztatja az őt körülvevő közeget. Így is ment át a köztudatba: a só (mint a legalapvetőbb fűszer) adja meg az étel igazi ízét (savát-borsát - hogy a régiesen ragozott magyar alakját használjuk), a föld, vagy az élet sója pedig az, ami az életet értelmessé, jóvá, élvezetessé teszi.

Bár a mai evangéliumi szakasz végig kijelentő módban fogalmaz, azért vegyük észre benne a felszólító módot! "Ti legyetek a föld sója!" "Ti legyetek a világ világossága!" ahogy a szöveg végén meg is jelenik a felszólítás: "a ti világosságotok világítson az embereknek!"

A mai evangélium kulcskérdése: Hogyan lehetünk mi a föld sója, a világ világossága? Kicsit sommásan úgy lehetne fogalmazni, hogy jobbá kell tenni a világot. Olyanná, ahol kevesebb az önzés, a lustaság, az ártó szándék. Érdemes elgondolkodni, hogyan tehetjük az életet ízletesebbé! A buszon átadott hely, az ideges kolléga hisztijének szeretetteljes elviselése, porszívózás otthon - csak néhány tipp, de az igazi válaszokat mindenki magának tudja megkeresni. A világ világossága kifejezés talán még konkrétabban is értelmezhető: igazságosság, több tudás - tanítani az embereket, eligazítani az eltévedt turistát, felszámolni a babonás tévhiteket...

Ha kihasználjuk a példabeszédben levő gazdagságot, elgondolkodhatunk azon is, hogy mi történik, ha túl sok só kerül egy ételbe, vakító fénybe kerülünk... Figyelmeztessen ez bennünket arra, hogy ne "pezsegjük túl" a dolgokat! Ne akarjuk azt a vakot is átvinni az út túloldalára, aki nem akart átmenni! Ne telepedjünk rá a másikra, azzal a szemlélettel, hogy "majd én megoldalak, mint egy matekpéldát!" Nem biztos, hogy mindenkiből hosszútávfutót, nyomorban élők közt tüsténkedő apácát, atomfizikust kell faragni. Tiszteljük annyira a másikat, hogy megpróbáljuk megérteni, miért akarja követni az általunk problémásnak látott útját.  

Persze a legtöbb hasonlat - így Jézuséi is - időnként sántít. Cseppet sincs ellentétben a Megváltó gondolkodásával, hogy mindenki a "világ világosságává" váljon! A keresztelési parancsban úgy fogalmaz, "Tegyetek tanítványommá minden népet." (Mt 28,19) Persze az előző gondolat mentén haladva: csak értelmes (hatékony) eszközökkel hívogassunk valakit a kereszténységbe. Ne akarjuk rossz ügynökként a kapacitálni, vagy hatalmi szóval lelki változásra kényszeríteni valakit. És nem csak azért, mert hatékonytalan, hanem mert a másik ember nem-tisztelése bűn. (De egyébként a hithirdetés hatékonytalansága is az.)

A föld sója, világ világossága példázata Hegyi Beszéd keretében hangzik el. Pedig a logikája szerint úgy tűnik, inkább egy "élcsapatnak" szól. Hogy Jézus mégis nagy nyilvánosság előtt mondta el, annak alighanem az az oka, hogy a világjobbító-megvilágosító parancs nem csak az apostoloknak (a papoknak, egyházi embereknek) szól, hanem mindenkinek. 

Van ebben a tanításban egy jókora bátorítás is: egy csipetnyi só megváltoztatja a nagy tál étel ízét, egy pici lámpa fénye betölt egy nagy szobát. Nem kell sápítozni azon, hogy micsoda kisebbségben vagyunk a világ elsöprő többségű otrombaságával szemben. Jézus egyébként is "kedveli" az ehhez hasonló kihívás értékű feladatokat (Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle. (13,33 és Lk 13,21 – illetve Pál apostolnál  1Kor 5,6 és Gal 5,9 ))

Még egy apró érdekesség a végére. A Szovjetunió alkotmánya tartalmazta, hogy "mindenkinek jogában áll ateista propagandát folytatni vagy vallását gyakorolni". Az aránytalanság persze szembeszökő – de a megkülönböztetés mégis értelmetlen: aki csakugyan megéli a krisztusi normákat, az elég figyelemfelkeltő, hogy az emberek többsége elkezdjen érdeklődni: miért nem lop, miért nem hazudik, miért nem üt vissza aki keresztény. És ennél hatékonyabb propaganda aligha van... ("a hegyre épült város aligha rejthető el" (Mt 5,14b)

Mt 5,1-12a - A hegyi beszéd furcsa boldogságai

2011.01.30. 09:00 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus hegyi beszéd nyolc boldogság

Szof 2,3; 3,12-13; 

Zs 145; 

1Kor 1,26-31; 
1A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, 2ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
 3"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. 5Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 6Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 7Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 9Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 11Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!
A mai közbeszéd a „hegyi beszéd” kifejezéssel valami unalmas, hosszas kioktató jellegű szöveget jelöl. A valóság azonban egészen más. Jézus „rajongóit” senki se kényszerítette, hogy utána menjenek a pusztába, és tömegesen hallgassák. Épp ellenkezőleg! Ahogy a kortársak megjegyezték, Jézus úgy tanított, mint akinek hatalma van (s nem pedig úgy, mint az írástudók) (Mk 1,22)
Az egyik leghíresebb, legismertebb újszövetségi szakasz a Hegyi Beszéd néven elhíresült tanítássorozat. Jézus nagy ismertségre és népszerűségre utal, hogy olyan sok ember hallgatja, hogy kénytelen egy dombra felmenni, hogy a messzebb állók is láthassák. 
A nyolc boldogság talán a legérdekesebb, legfontosabb része a Hegyi Beszédnek. Jézus olyan boldogságképet fogalmaz meg, ami eléggé különbözik a közgondolkodásban élőtől: átlag’ ember aligha lesz boldog attól, hogy szomorú, szegény vagy éppen üldözik. Ezt persze Jézus se mondja, az üldözött itt se az üldöztetésért, s a szegény a nincstelenségéért boldog, hanem a majdani jutalomtól, kárpótlástól. Épp ezért a Hegyi Beszéd részben épp az istenbe vetett bizalomról szól. Ez a bizalom fontos eleme, hogy a nyolc boldogság életmodelljét követő ember (már itt a földön) boldognak érezze magát, akkor is, ha ez nem váltható gyors örömökre.
Bár a Nyolc Boldogság minden egyes tételéről hosszasan lehetne beszélni, az alábbiakban csupán egy-egy mondattal tekintsük át a boldogmondásokat.
…a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. A vagyoni helyzet sokszor nem rajtunk múlik, és (itt) Jézus nem mondja, hogy minden vagyont elhagyva kövessék őt. A lélekben szegények valami olyasmit jelent azonban, hogy ne tapadjuk a pénzhez, a földi értékekhez, éppúgy ne törődjünk a vagyonunkkal, mintha az nem is lenne (és szegények lennénk). Az üzenet elég egyértelmű: nem a földi értékek megszerzése visz a mennybe. (Ld. Ne gyűjts a földön kincseket, ott van a szíved, ahol őrzöd kincsedet…)
… szomorúak, mert megvigasztalják őket. A többes szám harmadik személy igazából a mai fordítás nehézkessége, helyesebb lenne szenvedő szerkezettel fordítani: „megvigasztaltatnak”. A személytelen szerkezet pedig tulajdonképpen rejtett hebraizmus: a zsidók nem mondták ki Isten nevét, hanem helyette személytelen szerkezetet (szenvedő alakot) használtak (vagy körülírták). Vagyis aki szomorú, azt Isten megvigasztalja. Jó tudni, hogy van fölöttünk egy olyan Isten, aki személyes szeretettel figyel mindenkire – és különösen azokra, akik szomorúak, függetlenül attól, hogy miért is bánkódnak.
… szelídek, mert övék lesz a föld. Az eredeti görög szöveg inkább úgy hangzik, hogy „öröklik”. Ez még inkább arra utal, hogy nem valamiféle erőszakos hatalomátvétel útján kerülnek uralomra a szelídek, hanem egyszerűen ölükbe hull a világ. Noha a szelídség nem tűnik kifejezetten hatékony stratégiának arra, hogy a földet megörökölje valaki, két dologra érdemes figyelni. Az egyik Jézus üzenete: Isten nem az erőszakosaknak (a maguk erejében bízóknak) kedvez. A szelídség kulcsfogalom Jézus tanításában; aki szelíd, az toleráns a másikkal szemben (elfogadja őt), tudatában van annak, hogy a másik ember értékei fontosak. A másik egy praktikus logika: a mai technikai fejlettség hihetetlen hatékonyságot biztosít az erőszaknak; konkrétan arra is, hogy a teljes emberiséget kiirtsa. Szelídség (békességes magatartás) nélkül aligha van esélyünk megörökölni a földet.
… akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert eltelnek vele. Az igazság Jézus tanításában nem egyszerűen a hazugság ellentéte (az is). Inkább az ókori filozófusok szép-jó-igaz tökéletességfogalmához áll közel. Az igazság azonban a bibliai gondolkodásban magában foglalja a társadalmi igazságosságot (elsősorban az elnyomottak felemelését), a hatalmasságok Istentől függésének elismerését. Mai szemmel nézve egyre fontosabbnak tűnik az igazság a világról, vagyis a világ tudományos megismerése: az az igazság :) hogy nem lehet úgy keresni Istent, hogy ne akarjuk megismerni alkotását, és nem adjuk meg az igazságosságot az embereknek.
… az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. (vagyis Isten irgalmaz nekik – ld. fent) Jézus sok-sok alkalommal figyelmezet minket (adós, vagy épp a Miatyánkban: bocsáss meg, amint mi is megbocsátunk…), hogy Isten bánásmódja azt tükrözi vissza, ahogy mi bánunk a környezetünkkel. Az irgalom manapság ritkán használt fogalom, pedig a szelídséghez hasonlóan kulcsfogalom a Biblia mindkét részében. Az irgalom az igazságosság isteni kiterjesztése: Isten jobban bánik velünk, mint megérdemelnénk (ld. elveszett bárány, tékozló fiú stb.). Esendőségünk révén mindannyian rászorulunk az irgalomra. És az isteni irgalomra, és nem csak az olyan nyilvánvaló szituációkban, mint a koldus az utcán: a busz után futó a sofőr, az ügyintéző a hivatalnok, másik sávban átkéredzkedő az autóstárs irgalmára szorul rá, és még sorolhatnánk a mindennapos példákat. Jézus arra is figyelmeztet, hogy nemcsak a mindennapjaink lesznek jobbak és élhetőbbek a mindennapos kölcsönös irgalmassággyakorlástól, hanem Isten is akkor hajlandó tolerálni kisebb-nagyobb bűneinket, ha nem zsarnokként, hanem gondviselőként viselkedünk egymással.
… a tiszta szívűek, mert meglátják Istent. A Bibliában a szív az az „érzékszerv”, amellyel Istenre (és egymásra figyelünk). És ahogy a tiszta hallás megérhetővé teszi a zenét, a tiszta értékítélet segít abban, hogy ne giccset, hanem a valódi értéket lássuk a festmények között, úgy a tiszta szívvel Istent is meg tudjuk ismerni. 
… a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. A békesség alapja a szelídség, a másik elfogadása. A békesség sok esetben 
Az „Isten fiainak hívják” alighanem e
… üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

 

Mt 4,12-23 - meghallani Jézus hívását

2011.01.22. 22:25 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus követés meghívás

Iz 8,23b - 9,3 - összetöröd terhes igáját a vállára nehezedő botot, és sanyargatójának pálcáját

26. Zsoltár - Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján

1Kor 1,10-13.17 - ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben

13Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. 14Így beteljesedett Izajás próféta szava: 15"Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, 16a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek." 17Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. "Tartsatok bűnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!" 18Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. 19Megszólította őket: "Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!" 20Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. 21Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. 22Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek. 23Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt.

Mt 4,12-23

Jézus fellépésének kezdetén igehirdetése nem különbözött Keresztelő János tanításától: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel a mennyek országa!" (Mt 4,17b - vö: Mt 3,2). Sőt, azáltal, hogy János bebörtönzése után kezdi meg működését, első pillantásra úgy tűnik, hogy az ő munkásságát folytatja. (Az is erre utal, hogy - tartva a politikai hatalom megtorlásától - inkább elköltözik Heródes fennhatósága alól, hogy elkerülje az erkölcsi kiállást büntető börtönt.) Nézzük azonban a különbségeket is! János a pusztában prédikált (Mt 3,1), Jézus pedig elsősorban a zsinagógákban. (Mt 4,23) János nem gyógyított (különben nem lenne értelme Jézus válaszának, amiben felhívja János tanítványainak a figyelmét saját gyógyításaira Mt 11,2skk) Jézus viszont sok esetben. (Mt 4,23) - Akarva, akaratlanul is szembe ötlik, hogy Jézus nem azt várja, hogy odamenjenek hozzá, hanem elmegy oda, ahol már egyébként is sokan vannak (a zsinagógába) meglátja és meggyógyítja a szenvedő betegeket.

Nem várja meg, hogy vajon mikor csatlakozik hozzá valaki. A Galileai-tó partjánál "leszólít" két hálóját javító halászt, majd még két másik halászt, aki az apjának segít. A váratlan fordulat ezután következik: nyomban, illetve azonnal követik, otthagyva a hálót, sőt az apujukat is (ahogy magyarosan mondanánk, csapot-papot...)

Nézzük meg, hol van itt a tanúság számunkra?

  • Péter, András és Zebedeus két fia nem tétovázott Jézus hívásánál. Nem mindenkinek kell a munkáját, a családját otthagyva követni Jézust - de a hívást meg kell hallani. Van, akinek a hivatása Isten közvetlen szolgálatát jelenti, a legtöbbünk számára azonban sokkal egyszerűbb, kisebb dolgokra szól a meghívás: észre venni egy eligazásra váró turistát, átkísérni egy vak embert, kérés nélkül segíteni a házimunkában és még hosszasan sorolhatnánk.
  • Jézus utánamegy az embereknek. Ha Jézus üzenetét akarjuk tolmácsolni a világ felé, akkor aligha elégedhetünk meg azzal, hogy várjuk, ki az, aki betéved a templomba. Nem feltétlenül az utca sarkán kell prédikálni. Elég segítőleg lehajolni a problémákkal küzdőkhöz - és meglátszik, mi az a belső erő, ami mögötte van.

Érdemes egy apróságot megfigyelni. Jézus tanítványainak többsége halász, akiket Jézus "emberhalásszá" tesz. A képben rejlő szimbolikát a kereszténység gazdagon kihasználta. Én a halásznak két tulajdonságára hívnám fel a figyelmet. A halász utánamegy a halaknak, és hálót vet ki - nem pedig várja, hogy valaki végre horogra akadjon, mint a horgászoknak, vagy lesben áll, mint a vadász. A halász széles hálóval merít - igyekszik az egész az egész víz szélességében átfésülni a vizet, minden "halat" megpróbál megfogni.

Jn 1, 29-34 - Jézus az Isten Báránya

2011.01.15. 23:38 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus áldozat keresztelő jános isten báránya

Iz 49, 3. 5-6 - a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig

1Kor 1, 1-3 - hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek

29Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. 30Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 31Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel." 32Ezután János tanúsította: "Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. 33Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. 34Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia."

Jn 1, 29-34

Az "Isten Báránya" (aki elveszi a világ bűneit) kifejezés kissé értelmetlennek tűnik a mai fülnek - pedig az áldozás előtt minden szentmisében elimádkozzuk. A legtöbb embernek az Isten Báránya hallatán a bárány példamutató szelídsége ugrik be. Pedig ez az áldozatra utal: az áldozati állatra, amit leölnek, föláldoznak a bűnökért. (Az állatokat vagy más értékeket áldozó ember a XXI. század kereszténységgel is átitatott kultúrája számára irigylésre méltóan egyszerű: nem az életem-fáradságom kell áldozni; Jézus kereszthalála, a miseáldozat alapja pedig sokszor elhalványul az ostya fehérségében.)

Keresztelő János tanúságtétele azonban épp erre vonatkozik: Jézus az az ember, akit feláldoznak (megölnek) a világ bűneiért. Érdekes, hogy ez a kifejezés nem is hangzik el később egyik evangéliumban sem (kivéve János apostol csatlakozását Jézushoz) - de az Apostolok Cselekedetei, Péter apostol első levele és az különös hangsúllyal a Jelenések Könyve idézik, a liturgiába bekerülése pedig mutatja, hogy a keresztények hamar megtalálták ebben a képben Jézus (ókori szemmel nézve nagyon találó) allegóriáját: az ártatlan és szelíd áldozatot. Ugyancsak örömmel fedezik fel az első keresztények, hogy Jézus messiási pályafutása -- szenvedése és a látszólagos kudarc, a kereszthalál - bár teljes mértékben ellentmond a kortársak diadalmas politikai messiásképének, mégsem gyökértelen az Ószövetségben. Felfedezik maguknak Izaiásnál (pontosabban Deuteroizaiásnál - azaz egy Izaiás könyvét kiegészítő próféta írásában) az Isten Szenvedő Szolgájáról (héberül Ebed Jahve) szóló dalokat (Iz 42,1-9; 49,1-6; 52,13-53,12), amelyeket a zsidók kevéssé idéztek, vagy magára a népre vonatkoztattak.

A mai evangélium szerves folytatása a múlt hetinek, amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordánban. János megtapasztalta, hogy Jézus az Isten választottja. A Jézussal való találkozás adja meg az értelmet a korábbi igehirdetésének: megtalálta, azt, akit már korábban is várt. A Jézussal való találkozás azonban nem olyan dolog, ami változatlanul hagyja. Hirdeti, hogy itt van az Isten Fia. 

Mi, akiknek nem adatik meg, hogy személyesen találkozzunk Jézussal itt a földön, és lássuk a Szentlelket leszállni, kénytelenek vagyunk mások - például János tanúságára - támaszkodni. A tanúságtétel erejét jól mutatja, hogy a Keresztelő két tanítványa, a későbbi János evangelista és a későbbi András apostol Jézus követőjévé válik (Jn 1,35-37). Számunkra ennek a tanúsága kettős: Halljuk meg, ha Jézus követésére felszólítást kapunk! És adjuk tovább, ha megtaláltuk Jézust!

Az evangéliumok közül a János evangélium van a leggondosabban megszerkesztve. Komoly teológiai bevezetővel (Jn 1,1-13) kezdi írását. Didaktikai célból több helyen is átrendezi az eseményeket (pl. Jézus nyilvános működésének kezdetére teszi a jeruzsálemi Templom megtisztítását(Jn 2,13-16)). Nem véletlen tehát az se, hogy Jézus első említésével egy mondatban rögtön az áldozati bárányról beszél. Jézus működésétől elválaszthatatlan az áldozat: működésének (fő) értelme a megváltó kereszthalál. János az első század elején írta evangéliumát, amikor a keresztényüldözések kezdenek rendszerré válni. Az üzenet azonban nem csak a kortársaknak szól: Jézus követése áldozattal jár!

Mt 3,13-17 - Jézus megkeresztelkedése

2011.01.12. 22:11 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus alázat keresztelő jános

Iz 42,1-4.6-7 - Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.

Zsolt 28 - Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled!

ApCsel 10,34-38 - el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

13Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. 14János igyekezett visszatartani: "Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?" 15Jézus ezt mondta: "Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva." Erre engedett neki. 16Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. 17Az égből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."

Mt 3,13-17

 

Jézus megkeresztelkedését eredetileg január 6-án ünnepelték a keresztény egyházak (innen is a magyar elnevezés). A mostani liturgikus gyakorlat az eredetileg szintén együtt ünnepelt három királyok hódolatáról szóló evangéliumi szakaszt pedig a 6-át megelőző vasárnap olvashatjuk. 

Érdekes, és kissé értelmetlennek tűnő történetet tár elénk a mai evangélium. Egyrészt kicsit furcsa, hogy ha János így, "kapásból" felismeri Jézus üdvözítői mivoltát, akkor később, a börtönből miért kérdezi, hogy: "te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11,2) Az evangéliumok szerzői azonban igyekeznek a kortársak számára kihangsúlyozni, hogy Jézus sokkal nagyobb, mint János. (De talán egyszerűen feloldható az ellentét, hogy János felismeri az előtte álló isteni küldetését - ám ebből az egy találkozásból még nem válik számára bizonyossá, hogy Jézus a messiás. A zsidósághoz hasonlóan János is valószínűleg egy politikai sikereket elérő, diadalmas királyra számított...)

Még súlyosabb kérdés, hogy miért megy el Jézus, hogy alávesse magát a jánosi bűnöktől megtisztító alámerítésnek? Hiszen mentes minden bűntől? A történet kulcsa az alázat. Üzenet mindannyiunknak, akik különbnek gondoljuk magunkat a többeknél, hogy inkább hajtsuk meg a fejünket, ahelyett, hogy fennen hirdetnénk saját kiválóságunkat.

Jézus nem úgy akar tanítani, hogy közben bele veri az orrunkat a sárba, hogy "lám, lám, én mennyivel különb vagyok!". Talán nem csak azért, mert ez erkölcsileg így helyes - hiszen lehet, hogy valamiben különb vagyok a másiknál, de más dolgokban már ő van előttem: milyen jogon nézek le akkor bárkit is. Van ebben egy praktikus példa is: ha valakit meg akarok győzni, akkor jó, ha azonosulni igyekszem az ő nézőpontjával. Meghökkentően megtisztelő, hogy az Isten bűntelen Fia a bűnösökkel vállal közösséget - hogy jobban el tudja magyarázni számunkra az üdvösség útját...

A Szentlélek megjelenését és az Atya szózatát (Mt 3,16b-17) tekinthetjük egyfajta legendás betoldásnak, esetleg olyan misztikus élménynek, amit csak Jézus és János tapasztalt meg. A lényeg, hogy ez a pecsétje az előző gondolatmenetnek: ez - aki így cselekszik (alázatosan, bűnbánóan, másokra figyelően) - az én szeretett fiam.

Pici apróság: János - bár eleinte értetlenkedik - de aztán engedelmeskedik Engedelmeskedik annak az isteni parancsnak, ami per pillanat értelmetlennek tűnik. Tudja, hogy Isten parancsait első pillanatban sokszor nem könnyű megérteni.  (Persze ez nem jelenti azt, hogy ne is próbáljuk megérteni. Hiszen a "megnyíló ég", az "alászálló Szentlélek" egy sokkal kevésbé látványos utat is jelenthet: Isten akaratának a megértését.)

Végezetül maga a "megkeresztelkedés": Jézus arra figyelmeztet minket, hogy ha ő (bűntelenül) képes volt a bűnbánat jelét magára venni, akkor mi se mondhatjuk, hogy "ó, az én hibám olyan apró, hogy azzal kár is foglalkozni.." Istennél a tökéletesség a mérce.

 

Mt 2,1-12 - Vízkereszt, a napkeleti bölcsek látogatása

2011.01.02. 23:06 | krepler | Szólj hozzá!

Iz 60,1-6 - Elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!

Zsolt 71(72),1-2.7-8.10-11.12-13 - Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül.
Ef 3,2-3a.5-6 - Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek

1Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe 2és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." 3Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. 4Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. 5"Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: 6Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz." 7Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. 8Aztán elküldte őket Betlehembe: "Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." 9Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10A csillagot megpillantva nagyon megörültek. 11Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Mt 2,1-12

 

 

Lk 2, 16-21 - a pásztorok imádása

2011.01.01. 22:47 | krepler | Szólj hozzá!

Szám 6, 22-27 - Áldjon meg az Úr és oltalmazzon!

Gal 4, 4-7 - Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!

 16Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. 17Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. 18Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. 19Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. 20A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.

21Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.

Lk 2, 16-21

 

Mt 2,13-15.19-23 - Menekülés Egyiptomban

2010.12.26. 22:35 | krepler | Szólj hozzá!

Sir 3,2-6.12-14 - Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti: szüleit szolgálva Istennek is szolgál!
Zs 127 (128) - Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár.
Kol 3,12-21 - Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen.
13Azután, hogy elmentek (a bölcsek), megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni." 14Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. 15Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: "Egyiptomból hívtam az én fiamat."
16Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. 17Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: 18Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.
19Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, 20és így szólt hozzá: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!" 21Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. 22De amikor meghallotta, hogy Archelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött. 23Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: "Názáretinek fogják hívni."

Jn 1,1-14 - Kezdetben volt az Ige...

2010.12.25. 22:20 | krepler | Szólj hozzá!

Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

Jn 1,1-14

Mt 1,18-24 - Jézus születésének története

2010.12.19. 22:14 | krepler | Szólj hozzá!

Iz 7,10-14 - az Úr maga ad nektek jelet

Zsolt 23 

Róm 1,1-7 - Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést

Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől.
Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől."
Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

 

Mt 11, 2-11 - Jézus-e a megváltó?

2010.12.12. 21:39 | krepler | Szólj hozzá!

Iz 35, 1-6a.10 Mondjátok a csüggedt szívűeknek, bátorság, ne féljetek!

Jak 5, 7-10 Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig!

Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: "Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?" 
Jézus így válaszolt és mondta: "Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam." 
Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála."

Mt 3,1-12 - János bűnbánatot és a Megváltó eljövetelét hirdeti

2010.12.05. 01:15 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: megtérés farizeus bűnbánat keresztelő jános szaddúceus

Iz 11,1-10 - Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

Zsolt 72(71),1-2.7-8.12-13.17 - A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek!

Róm 15,4-9 - Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük.

Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!" János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júda és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti."

Mt 3,1-12

Keresztelő János az Ószövetség és az Újszövetség határa. Úgy prófétál, mint a korábbi próféták, szavai beilleszthetők lennének mondjuk Izaiás könyvébe - ugyanakkor már Jézus kortársa, az egyetlen próféta, aki találkozhatott a várva várt Megváltóval. (A zsidóság letelepedésekor, illetve a királyság korában kezdődő prófétai kornak a hellénisztikus időktől már nemigen maradtak fenn megnyilatkozásai - Jeruzsálem pusztulása után, a római időkben pedig teljes mértékben megszűnt az a társadalom, ahol a próféták működhettek, így János tényleg az (egyik) utolsó próféta. A neve egyébként becsapós: igazából "Alámerítős" vagy "Mosdatós" János lenne a helyes fordítás. A jánosi "keresztség" (alámerítés) inkább a keleti misztériumvallásokra jellemző rituális megtisztulási fürdőt idézi. Mivel azonban a ősegyházban még alámerítéssel keresztelkedtek, ezért a fordítók kényelmessége a baptidzo = alámerítés szóval jelölt keresztséget ugyanazzal a szóval adták vissza, mint a jánosi bűnt lemosó rituális mosdatást.)

János a hivatásos próféták ruháját viseli (szőr csuhát és bőr övet), sáskát és vadmézet eszik. A furának tűnő ruha és táplálék azt hirdeti, hogy a prófétát nem emberi kéz öltözteti és eteti, hanem a természet adta javakkal él, és önként vállalja a nehézségeket. (A vadméz egyébként egy ehető gyantaféle, Tamaris mannifera, amit ma is fogyasztanak a környéken.) Hatását nem csak az evangelista közvetlen tudósítása mutatja (kiment hozzá Júdea egész népe - Mt 3,5), hanem az is, hogy a bátyja feleségével együtt élő Heródes börtönnel kénytelen elhallgattni. (Lk 3,20) A mennyek országa kifejezés az "Isten országa" helyett áll, Máté - mint minden hithű zsidó - az Isten nevét nem akarja leírni direktben (a kifejezés egyébként csak Máténál fordul elő - az evangéliumban egyébként több mint harmincszor). Az üzenet kulcsa - éppúgy, mint a korábbi prófétáknál - a bűnbánat (görögül metanoia). A jól ismert gondolatok hatásos hirdetőjét nem csak az egyszerű nép akarta hallani, hanem a vallásosságot gyakran a képmutatásig vivő farizeusok és a kvázi materialista szadduceusok is. János pedig nem kíméli őket, és meglehetősen durván figyelmezteti őket - de nem küld el senkit. (Lukács pl. részletesebben is megőrzi, hogy milyen tanácsokat ad a nyilván nem túl népszerű katonáknak és adószedőknek.)

A keresztény hagyomány számára rendkívül fontos, ahogy János (népszerűsége tetőpontján!) aláhúzza, hogy Jézusnak még a "cipőfűzőjét se köthetné be". (Mt 3,11 ill. Lk 3,16)

Szedjük össze a számunkra fontos tanúságokat!

  • A bűnbánat mindig aktuális - sajna nem kell túl nagy kritikai érzék, hogy ne csak másban, de saját magunkban is megtaláljuk a javítani valót. A jánosi logika pedig ma is érvényes: Istenhez csak a bűnbánat és a megtérés útján lehet eljutni. (Vagyis nem pusztán szomorkodunk, hogy "ej, de kár, hogy ilyen rossz vagyok!", hanem tiszta erőből próbálok megváltozni.)
  • Istennél nincsenek "öröklött előjogok", kizárólag a saját érdemeinkre támaszkodhatunk. A "vallásos családból származom" nem önérték, inkább felelősség, hogy tőlem többet vár az Úr. (Érdekes megjegyezni, hogy ez a fajta zsidó-keresztény egyéni felelősség-gondolat az egyik alapja a nyugati civilizációnak.) Üzenet ez egyébként a magyarságukra (európaiságukra, fehér bőrükre stb) túlbüszke embereknek is: nem a születés, hanem a személyes cselekedetek üdvözítenek.
  • János alázata minket is alázatra kell, hogy intsen. De talán még érdekesebb, hogy vegyük észre: minden igehirdető, pap vagy bárki földi példakép csupán visszfénye Jézusnak: (jó) tanítónk, példaképünk mögött vegyük észre a Megváltót, aki személyesen is közénk akart jönni!

Mt 24,37-44 - Mindig készen

2010.11.28. 01:45 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: halál ítélet jézus önhitt mindig készen kell állni

Olvasmány: Iz 2, 1-5 Rajta, menjünk föl az Úr hegyére

Szentlecke: Róm 13,11-14 - Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!

Mt 24,37-44

egy gyertya az adventi koszorúnA riasztó Jézus szavaiban, hogy nem azt mondja: "két ember van a mezőn, az egyik épp keményen dolgozik, hogy eltartsa a családját, a másik meg pornóújságot lapozgat, miközben kizsákmányolja a másikat, esetleg ellopja a másik sanyarúbb időkre félretett vetőmagját. Nem! Semmi ilyen nincs. Az egyiket felveszik... Az eredeti szöveg tulajdonképp szenvedő szerkezetet használ: "felvétetik". A mai magyar fordítások többsége ezt idegennek érzi, de így egy picit eltűnik az a személytelen szerkezet, ami egyértelművé teszi, hogy Isten az, aki felveszi (a mennybe), a másikat otthagyja (a halálra). 
A (látszólagos) kiszámíthatatlanságot hangsúlyozza, hogy lényegében ugyanezt a sztorit elmondja mégegyszer, a két őrlő asszonnyal. Emberi szemmel semmi különbség nincs közöttük. 
Nem arról van szó azonban, hogy a mindenkor igazságos Isten méltányossága hirtelen defektes lett. Épp ellenkezőleg: csak Isten az, aki egy embert igazán igazságosan meg tud ítélni. Itt a földön egyikünk se lát elég mélyen a másik lelkébe ahhoz, hogy eldönthesse: ez a teljesítmény a kárhozatra vagy az örök életre lesz elég. Van, akitől a "vérszegény egyketted" teljesítmény is már bőven a maximum, mástól a "dicséretes ötös" is kevés... Ne próbáljunk önhitt módon Isten helyett ítélni!
 
A mai evangéliumnak persze van egy másik, könnyebben értelmezhető része: mindig késznek kell lennünk arra, hogy Jézus eljön, és beteljesíti az ítéletet. Nem lehet abban bizakodni, hogy majd holnap, jövőre, ha már kitomboltam magam, ha már elég pénzt összekapartam, ha... Nem! Bármely pillanatban eljöhet! Ne nyugtasson meg ebből a szempontból az se, hogy Jézus több helyen arról beszél, hogy az "utolsó napoknak" lesznek előjelei - például a fenti evangélium előtt pár bekezdéssel (Mt 24,4 és következők, Mk 13,4 skk, Lk 21,7 skk). Többségünk számára az Ítélet sokkal hamarabb eljön: saját halálunkkal. Gonzága szent Alajosról maradt fenn egy kis történet. Egy este a diákjaival kockázott, és közben beszélgettek - egyebek között a halálról. Megkérdezték tőle: "Te mit csinálnál, ha megtudnád, hogy egy óra múlva meghalsz?" - "Tovább kockáznék!" - felelte. 
Bár a jó útra térni, sohasem késő, de legalább ennyire igaz, hogy sohase lehet elég korán elkezdeni a jót. Mert elég könnyen késő lehet.
Éljünk úgy, hogy bármikor rákérdezhetnek, "mit tennél, ha egy óra múlva...?" - s azt válaszolhassuk "ugyanezt, amit most is!"

 

Lk 23,35-43 - Jézus király a kereszten is

2010.11.21. 00:09 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: király jézus feltámadás jobb krisztus megtérés bűnbocsánat lator kereszthalál

* Olvasmány: 2Sám 5,1-3 - Fölkenik Dávidot Izrael királyává
* Válaszos zsoltár: Zsolt 122(121),1-2.4-5 - Zarándokút Jeruzsálembe
* Szentlecke: Kol 1,12-20 - Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába

A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: "Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja." Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: "Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" - mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: "Ez a zsidók királya." Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban." Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."

A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.

Lk 23,35-43

Krisztus király vasárnapján az egyház a kudarc pillanatát állítja elénk. Azt a pillanatot, ami Jézus totális kudarcának tűnik. 

A kereszthalál nem csak a római birodalom egyik legfájdalmasabb büntetése volt, hanem durva  megszégyenítésnek is. A felirat pedig (A zsidók királya) persze nemcsak a tehetetlen Jézust gúnyolja, hanem az alávetett zsidókat is megalázza: lássátok, ennyit ér a zsidók királya, egy köztörvényesként felakasztott ember.

A reménytelen helyzetben levő Jézus azonban a legnagyobb kínok közepette is magáénak vallja a gúnyból fölé szögezett feliratot: A zsidók (Jahve választottainak) királya! Szinte hihetetlen módon még most is felfoghatatlanul nagy kegyet oszt: az örök életet kínálja az őt fel- és elismerő (szintén keresztre feszített, köztörvényes) latornak. (A halálát kísérő csodajelek csak megerősítik az evangelista elbeszélésében a mondanivalót: Jézusnak csakugyan van hatalma az örök életről rendelkezni. Emlékeztetőül ajánlom a béna megnyógyítását (Mt 9,1-8): amikor először a bűnöket bocsátja meg - és csak ennek mintegy megerősítéseként gyógyítja meg a bénát, miután a felháborodóknak szegezi a kérdést: "Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj?")

Vajon mit látott meg a megalázott, szenvedő Jézusban a (jobb) lator, hogy felismeri benne a Megváltót? És nekünk van-e szemünk észre venni Jézust egy-egy kiszolgáltatott szenvedőben? Vagy egyszerűen csak meglátni a helyes, követendő cselekedetet - ami pedig totális kudarcnak tűnik?

Egy apró gondolat még figyelemre méltó: Jézust nem a "népfölség" tette vezérré, nem óriási többség választja meg, uralma nem függ semmi földitől. Hatalma pedig több, mint amit bármilyen földi nagyság kínál: az örök életet adja a benne hívőknek.

Mikor jön el a végítélet? (Lk 21,5-19)

2010.11.15. 00:29 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus világvége végítélet templom pusztulása

Olvasmány: Mal 3,19-20 - Isten meghallja panasztok

Válaszos zsoltár: Zsolt 98(97),5-6.7-8.9 - Hódolat és hűség

Szentlecke: 2Tesz 3,7-12 - Végezzék dolgukat békésen és maguk-kereste kenyerüket fogyasszák.

Evangélium: Lk 21,5-19

 

Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: "Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják." Erre megkérdezték tőle: "Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?" Így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!"

Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.

De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket.

Lk 21,5-19

 hamarosan

bocsánat, 1-2 napon belül pótlom.

Van-e értelme a feltámadásról beszélni? (Lk 20, 27-38)

2010.11.08. 00:20 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus feltámadás házasság szaddúceus

Olvasmány: 2Mak 7,1-2.9-14 - a Makkabeusok vértanúsága

Zsoltár: Zsolt 17(16),1.5-6.8 és 15

Szentlecke: 2Tesz 2,15-3,5 - Szilárdak a jócselekedetekben

Evangélium: Lk 20, 27-38 - „A feltámadáskor, melyiknek lesz a felesége?”

Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: "Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt." Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él." Némely írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen válaszoltál." Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.
 
Hamarosan.

Zakeus megtérése (Lk 19, 1-10)

2010.11.01. 00:00 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: jézus megtérés vámos zakeus jóvátesz

Olvasmány: Bölcs 11,22-12,2 Isten irgalmas szeretettel szereti minden teremtményét.

Zsoltárválasz: Istenem és királyom, magasztallak téged* szent nevedet áldom örökkön örökké.

Szentlecke: 2Tessz 1, 11-2,2 Állandóan imádkozom értetek!

Evangélium: Lk 19, 1-10 Ma üdvösség köszöntött erre a házra!


Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette." Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett."

Lk 19, 1-10

Zakeus nem megtérése nem csekélység. Ha csakugyan végrehajtja, amit Jézusnak megígért (vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette), akkor az élete nem csak lelki értelemben változik meg: a korábbi vagyonát el- és visszaadakozza. Remélem lesz még időm visszatérni hosszabban is erre a szakaszra, de annyit le lehet szögezni: a megtérés nem olyan dolog, mint amikor a fodrászhoz elmegyek és csináltatok egy új, divatos frizurát. Bele kell tenni az egész életet, mindent. Picit bonyolítja ezt, amikor valaki nem úgy tér meg, mint Zakeus, hanem beleszületik egy hitbe, egy (nem feltétlenül betartott) erkölcsi keretrendszerbe, ahonnan nem zökkenti ki (pontosabban nem teszi rá/vissza a helyes útra) az Istennel való személyes találkozás. Folyamatosan mérlegelni kell, mennyire sikerül megmaradnunk az Evangélium útján, és nem riadhatunk vissza attól, hogy Jézus követése sokszor (nagyon jelentős) áldozatokkal jár. Legalább annyival (ugye, folyamatos Jézus-követésről beszélve), hogy kimaradok az erkölcsileg vállalhatatlan haszon- és zsákmányszerzésből.

Néhány apróságot mindenképp érdemes azonban észre venni. Hogy a vámos a korrupt, és magának (is) harácsoló tisztviselő, az egyik legcsúnyább szitokszó a kortársak számára ez már korábban elmondtam. Zakeus a vámosok vezetője, vagyis aligha fiatal ember. Ennek ellenére veszi a fáradságot, és felmászik egy fára. Bármekkora celeb-híre volt is Jézusnak, a népszerű csodatevő vándortanítónak, azért egy jól menő vállalkozó számára nem biztos, hogy a gazdagokat állandóan elmarasztaló rabbi (Jézus) a legérdekesebb délutáni mulatság. Vagyis volt benne valami szándék, hogy jobbá (erkölcsösebbé) tegye az életét.

Jézus észre veszi az őt kereső embert. Felnézett, észrevette és megszólította. (Nem várta meg, hogy Zakeusnak lesz-e elég bátorsága megszólítania.) És nem zavartatta magát, hogy ezzel rossz társaságba keveredik. Már megint  (Lk 7,37 és  Mt 11,19) a bűnösökkel veszi fel a kapcsolatot, és nem zárkózik elefántcsonttoronyba. Persze nem azért, mert legitimálni akarja a bűnös magatartást. Csak éppen tudja, hogy több legyet lehet megfogni egy csupor mézzel, mint egy hordó ecettel... izé, jó szóval meg erkölcsi felsőbbséget félretevő alázattal.

Érdemes tanulni Zakeustól: az igyekezetet és a nagyvonalú jóvátételt! És érdemes tanulni Jézustól: alázatot, odafigyelést!

Az alázatról (A farizeus és a vámos)

2010.10.24. 22:50 | krepler | Szólj hozzá!

Címkék: ima farizeus alázat vámos

Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."

Lk 18,9-14

A mai evangélium a keresztény kultúrkörben nevelkedettek számára elég egyértelmű: a farizeus egy képmutató, pökhendi alak, a vámos meg rendes fickó. Sajnos a helyzet nem ennyire egyszerű. A farizeusokat a maguk korában kiemelkedően vallásos, példamutatóan erkölcsös embernek ismerték. Mai helyzetben mondjuk olyan embert, aki példamutatóan erényes, és leckét ad számunkra arról, hogyan kell szeretni a hazát. (Nem gúnyolódom, olyan emberre gondolok, aki tényleg sokat tesz.) A vámos - szokták még adóbérlőnek is fordítani -, az valami olyasféle vállalkozó, aki maga szedi be az adót, állami felhatalmazással, és a haszna az volt, amit "pluszban" kiszedett az emberektől. (Képzeljünk el egy olyan BKV-ellenőrt, aki mondjuk napi tízezret be kell, hogy fizessen a cég kasszájába, de a többi az övé...)

Szóval a vámosnak van miért bocsánatot kérni Istentől - és a farizeusnak is van mire büszkének lenni. Jézus azonban mégse a farizeust dicséri. 

Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről a szöveget. "Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta..." A farizeus bűne az elbizakodottság, és főleg a mások lenézése. Érdemes a stiláris finomságokat is megfigyelni: "...akik meg voltak róla győződve, hogy igazak..." - nem azok, akik igazak, hanem akik igaznak tartják magukat! Nem igazak! csak annak tartják magukat! Enzsöl Ellák (1945-1995), a méltatlanul kevéssé ismert papköltő írja egyik versében: "...félek a tökéletes emberektől. Mert ők azt gondolják, hogy vannak, pedig nincsenek." Szóval a farizeusoknak - és azóta is sok embernek, akik nagyon jónak gondolják magukat - Jézus kemény figyelmeztetést ad.

(A tényleg tökéletes) Isten felől nézve a farizeus teljesítménye egy kicsit olyan, mint egy - valóban segíteni akaró - kisgyereké, aki elmosogat (bár közben kicsit kicsorbította a tányért, összecsöpögtette a konyhát és hát bizony az ételmaradék is ott maradt a fazék alján). De nem is ez a baj, hiszen melyik szülő nincs elolvadva egy ilyen segítségtől? Hát az, amelyik elé odaáll a gyereke, és közli: most bizony kéri a csokiját, jutalmát - és az öccsét meg verjék nyakon, mert az csak autózott... Ez bizony nem megy: egy tényleg (úgy tűnik, ez a szó egyik kulcsa a mai gondolatoknak) jó gyerek szeretetből segít, és nem a dicséretért - és pláne nem a másik megszégyenítéséért. A "dicsekvő jóság" (ugye, milyen faramuci fogalom) egyébként máshol sincs Jézus ínyére: "Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb" (Mt 6,3)

Az alázat manapság nem túl népszerű erény. Sőt! nem is számít erénynek. Egyre inkább az öndicséret számít tipikus magatartásnak. Pedig jó lenne nagyobb vonatkozásban szemlélni életünket, ahol bizony jobb esetben is csak ügyetlen mosogatók vagyunk... És óvatosan bánjunk a mások bírálatával: egy (kis)gyerek nem veszi észre, hogy még kisebb testvére miért nem képes annyit segíteni, mint ő. Fel kell nőnünk, hogy minél jobban segíthessünk, és belássuk, mi nem tudjuk megítélni a körülöttünk élők életét. 

Csak óvatosan azokkal az állításokkal, hogy mi vagyunk a legokosabbak, szorgalmasabbak, magyarabbak, tisztábbak... de azért igyekezzünk minél közelebb minél tökéletesebbek lenni, ahogy Jézus mondja: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5,48). A vámosnak ugyanis csupán a bűnbánata érdemelt elismerést, a cselekedetei aligha. (És a bűnbánatnak is csak akkor van értelme, ha helyesebb cselekedetek jönnek belőle.)

süti beállítások módosítása